2012. június 17., vasárnap

Vámpírok és Farkasok // 5. fejezet (Loren)

Reggel elég sokáig aludtam. Halványan érzékeltem, hogy valaki ledől mellém az ágyba, nem sokkal később pedig megéreztem Darren illatát. Szusszantva megfordultam, és átöleltem. Hiányzott ez a mozdulat, ez az érzés. A biztonság, amit a közelsége nyújtott. Óvatosan átölelte a derekamat, ügyelve, hogy ne ébresszen fel, én pedig nyugodtan szuszogtam tovább a melkasán fekve.
Sikeresen aludtam még két órácskát, ami már nagyon hiányzott. Darren végig mellettem maradt, egészen addig, amíg felébredtem. Nyöszörögve kinyújtóztattam elzsibbadt karjaimat.
- Jó reggelt. - Mondtam kómás hangon, mire elmosolyodott.
- Neked is. Jól aludtál? - Simított ki egy hajtincset az arcomból.
- Igen. Végre. - Mosolyogtam rá. - Viszon szomjas vagyok.
- Akkor menjünk el vadászni. Gyere. - Állt fel mosolyogva, én meg készségesen felpattantam, és felkaptam magamra valamit. Ekkor megláttam egy szarvasbikát.
- Nézd! Pont jól jön. - Ugrottam ki az ablakon, és kergetni kezdtem az állatot. Végül elkaptam, amit nevetve be is jelentettem. - Megvan! - Darren is nevetett, és megállt mellettem, de mintha tartott volna valamitől. Éberen őrködött felettem, amíg én a friss, meleg vér szívogatásával voltam elfoglalva. Aggódva fürkészte az erdőt, majd védelmezően közelebb lépett hozzám, és a vállamra tette a kezét.
- Rossz előérzetem van. - Suttogta.
- Na, nyugi már. - Mosolyogtam rá enyhén véres szájjal. - Menjünk tovább, szomjas vagyok. - Felsóhajtott, nyugtalan maradt, de bólintott. Óvatosan lépkedve tovább mentem, és egyszer csak idegen szagok csapták meg az orromat. Ismeretlen vámpírok. - A barátaid erre vannak? - Kérdeztem Darrentől, aki értetlenül megrázta a fejét.
- Nem. Miért? - Szimatoltam egy kicsit, hátha tévedek, mivel Darren nem érezte, de nem, nem tévedtem.
- Idegenek. - Hirtelen védekező pózba ugrott, és rám parancsolt.
- Ne mozdulj! - Teljesen ledermedtem, eddig nem beszélt velem így soha.
- Öööö...Oké... - Darren körbepillantott, de sehol semmi. Síri csend volt mindenhol, ami nagyon gyanús volt, még egyetlen állatot sem lehetett hallani. Kissé hülye pózban dermedtem mozdulatlanná, és kezdtem elveszteni az egyensúlyomat. - Eldőlhetek? - Fél másodperc múlva el is dőltem. Darren rám kapta a tekintetét, és hirtelen vámpírok bukkantak fel a semmiből. Kettő lefogta Darrent, és egy harmadik segítségével elkezdték püfölni, amíg engem Dominic felkapott, és elvitt.
Sikítozva vertem a hátát.
- Eressz el!! Tegyél le, te vadállat!! - Nem reagált, és "biztonságos távolságban" lelassított sétatempóra, és úgy ment tovább, én meg feladtam a küzdelmet, és krumplis zsákként lógtam a vállán. - Letennél végre? - Kérdeztem higgadt hangon. - Tengeribeteg leszek, ha még sokáig lóbálsz. - Végre méltóztatott letenni, de szemmel tartott.
- Meg se próbálj elszökni, úgy sem jutnál messzire. - Közölte közömbös hangon.
- Hm! - Játszottam a sértődött hercegnőt, ő meg normál tempóban tartott a ház fele, de én tüntetőleg nem mozdultam. Felsóhajtott, megállt, és felém fordult.
- Örökké duzzogni akarsz? Gyerekesen viselkedsz! - Szomorúan néztem le a földre, majd leültem, és átöleltem az oldalamat. Dominic leült mellém, nézett, és várta, hogy mondjak valamit, de ehelyett csak halkan elsírtam magam. Egy ideig csak csendben ült, érzelmek nélkül, de utána, mikor tovább sírtam, felsóhajtott, és közelebb húzódott hozzám.
- Miért sírsz?
- Azt... Azt hi... hittem, sze... szeretsz. - Hüppögtem.
- Én szeretlek. - Közömbös hangon mondta, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Erre felnéztem rá, az arcom maszatos, és ragacsos volt a könnyektől.
- Akkor már átöleltél volna! - Vetettem a szemére. - Netán kaptam volna egy puszit, csókot, vagy valamit. - Elfordultam, és sírtam tovább. Finoman megérintette a vállamat.
- Lory... - Nagyon halkan, gyengéden ejtette ki a nevemet. Remegve felnéztem rá, mire lélegzetelállítóan rám mosolygott, és megcsókolt. Egy másodpercig nem kaptam levegőt, minden izmom megfeszült, majd ellazultam, és visszacsókoltam. Halványan elmosolyodott, majd a nyakamra fektette az egyik kezét, és gyengéden közelebb húzott magához, és úgy csókolt tovább. Egyre kevésbé tudtam ellenállni neki, egy halk sóhaj kíséretében az egyik kezemmel letámaszkodtam mellé, a másikat a mellkasára fektettem, úgy viszonoztam tovább a csókját. Kicsivel még közelebb vont magához, és kicsivel hevesebben csókolt, de még mindig gyengéd maradt hozzám. Teljesen elégedett voltam, elmosolyodtam. Kicsivel hátrébb húzódott, rám nézett, ő is mosolygott.
- Hihető. - Kuncogtam fel, ő pedig velem kuncogott.
- Ezek szerint jól játszottam? - Tehát csak játék. Elkomorodtam, és félrenézve biccentettem.
- Jól. - Gyengéden rákényszerített, hogy a szemébe nézzek.
- Tudod, hogy szeretlek. - A hangja teljesen komoly volt, ahogy az arca is. Szomorú szemekkel pislogtam rá, majd eszembe jutott, hogy valamit soha nem fejeztünk be, ezért lenyomtam az avarra.
- Viszont soha nem fejezted be, amit elkezdtél. - Vigyorogtam rá. Elvigyorogott.
- Most bizonyítottad, hogy jól csinálom. Amit elkezdtem. - Megsimította a nyakamat, lehúzott magához, és megcsókolt.
- Amit elkezdtél, azt igen. - Suttogtam. - De a befejezést nem tudom véleményezni. - Csókoltam vissza a mondat végén. Elvigyorodott, maga alá fordított, és úgy csókolt tovább. Megfeszítettem a hátamat, így a hasam az övéhez simult, így húzódtam közelebb hozzá. Elmosolyodott, végigsimított az oldalamon, és megtartott, miközben gyengéden csókolt tovább. Halkan felsóhajtottam, az ajkaim lassan elnyíltak, teret engedve birtoklási vágyának. Befejezte, amit elkezdett, így tudtam véleményezni. Fantasztikus volt vele lenni, és még az se zavart, hogy pont az erdőben fekszünk. Az avar horzsolása határozottan ösztönzően hatott mind a kettőnkre, de utána rájöttem, hogy fáj. - Fáj a hátam. - Jelentettem ki. Felkuncogott, mint aki nem hisz nekem, ezért felkeltem, az avar alattam tiszta vér volt, az ágak rendesen kikarmolták a hátamat, akárcsak Dominic, aki felszisszent a látványra.
- Mennünk kéne... - Bólintottam, de a véres hátamra nem igazán akartam visszavenni a pólót.
- Én így vissza nem veszem a pólómat! - Háborodtam fel, mire felvonta a szemöldökét.
- Így akarsz mászkálni?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése