Oldalba böktem Davidet, hogy rámnézzen. Nem tudtam, Davenek mi juthatott az eszébe, de Sham nagyon felkapta tőle a vizet. Főleg amikor Dave rámmosolygott és megsimította az arcomat, majd elkezdett közeledni felém. Lágyan megcsókolt, Sham meg akkora lendülettel pattant fel a helyéről, hogy a szék hátraesett mögötte, az asztal meg majdnem ránkborult. Fal fehér lettem az ijedtségtől. Még soha nem láttam ilyennek.
- Ezt meg mégis, hogy képzeled, mi?! Hogy merészeled megcsókolni a hugomat?! - Elsüllyedtem az asztal alá, Dave meg nagy szemeket meresztett Shaminora. - Most magadbabolondítod, hogy aztán egy kis idő múlva meg összezúzd a szívét, mi?! Előre szólok, hogy nem fog menni!! - Üvöltött. Csak azért imádkoztam, hogy ne legyen verekedés. - Eddig meg tudtam őt védeni és ez után is védelmezni fogom, megértetted?! Ha csak egy fél szóval is meg mered bántani, beverem azt a mocskos képedet!! Világos?! - Vadul morgott, és az egész ebédlő minket bámult. Láttam, hogy mindenki azért szurkol, hogy legyen verekedés. Néztem rájuk, persze feltűnés nélkül, és megingattam a fejem. Most vagy ennyire unatkoznak, vagy ilyen unalmas a suli. Rám is átragadt az izgatottságuk, és kíváncsi lettem, vajon milyen messzire menne el a védelmemben.
Dave elkövette azt a hibát, hogy keményen visszaszólt Shamnek. Ezt még senki nem merte megtenni. Kikerekedett szemekkel bámultam.
- Képzeld, megértettem!! Nem vagyok hülye!! - Ő is felpattant, én meg majdnem lefordultam a székről. Nagyon féltem, de ülve maradtam. Dave és Sham egymással szemben állva morogtak egymásra, mi meg Rachaellel néztük őket, persze ülve. Sham farkasként, Dave emberien morgott. Én inkább nyöszörögtem.
Shamet túlságosan feldühítette, így nekiugrott. Megkerülte az asztalt, és behúzott neki egyet. Dave elterült, majd felpattant és nem maradt tétlen. Hatalmas velekedés tört ki.
Aki csak a teremben volt, mindenki köréjük sereglett és gyorsan elhúzták az asztalokat. Én és Rachael csak néztük, hogy mikor hagyják már rá. De ezeknek eszük ágában sem volt ráhagyni, és már mindenki tudta: ha nem választjuk szét őket, halálra verik egymást. De a körbenállók nem, hogy szét akarták volna választani őket, még szurkoltak is. Volt, aki a bátyámnak, volt aki Davenek... Én a magam részéről azon szurkoltam, hogy hagyják abba, habár ez reménytelennek tűnt, ezért odaléptem Rachaelhez.
- Te fogd meg a bátyámat, én Davidet, oké? - Néztem rá. Ő csak rettegve bólintott.
Kivártuk a megfelelő pillanatot, majd ő Sham, én meg Dave karját fogtam meg, és elrángattuk őket egymás közeléből, ki az udvarra. Úgy helyezkedtünk, hogy a fiúk ne lássák egymást. Könnyes szemekkel néztem rá.
- Dave, ez most mire volt jó? - Majdnem sírtam. Ő kezdett lenyugodni.
- Csak önvédelem volt. Ő ütött először. - Mostmár higgadt volt az arca. - Sajnálom, de nem hagyhattam annyiban. - Átölelt, mert időközben nem egy könnycsepp legördült az arcomon. Most jött el az, hogy nem tudtam visszatartani az eddig elfolytott sírásomat. Zokogtam. Dave nyugtatás képpen dörzsölgette a hátamat, és szorosan ölelt. - Na, sss. Nyugalom. Nem esett bajunk egyikőnknek sem. Nem kell félned. - Komoly és nyugodt volt a hangja, ami megnyugtatott.
- Ki... Ki fogjátok bírni veszekedés nélkül? - Szipogtam. Rámmosolygott.
- Én ki, de hogy ő is, azt nem tudom. Ha szeret téged, akkor ki fogja bírni. - Mosolygott rám, majd gyengéden, vígasztalóan megcsókolt. Visszamentünk, hogy szembenézzünk a jövővel. Sham és Rachael átkarolták egymás derekát, úgy jöttek elénk. Mintha csak tükörbe néztem volna. Ugyanúgy mentek, ahogy mi. Nagy erőfeszítéseimbe került elfolytanom a nevetésem, de végül sikerült.
Szerencsére a délután békésen telt, egészen addig, amíg Chris nem jött értünk. Amint beszálltunk a kocsiba, már kezdődött is a balhézás.
- Na, mi volt ma a suliban? - Kérdezte Chris vidám hangon.
- Semmi különös, csak Sham bunyózott. - Néztem kifele az ablakon. A hangom teljesen közömbösen csengett, de Chris felfogta. Nagyon is.
- Hogy mit csináltál? - Fordult egy pillanatra a bátyám felé.
- Verekedtem. - Erősítette meg, szintén higgadt hangnemben.
- És mégis mi miatt? - Nézett rám a tükörben, majd a mellette ülő Shamre.
- Értem. - Öleltem át a bátyámat hátulról, átnyúlva az ülés mellett. - Én hősies bátyám! - Nevettem, mire a nevelőapánk ránknézett.
- Ugyan miért? - Nevetett. - Sham?
- Egy David nevű srác megcsókolta és meglehetősen mocskos gondolatai voltak a hugommal kapcsolatban. - Halkan felmordult, és éreztem ahogy megfeszül. Ugyan csak a karját és a melkasát éreztem, de láttam, hogy egész testében reszket, az idegei meg pattanásig vannak feszülve, levegőt is szinte csak alig vett. Ha Dave most itt lett volna, tutira nekiugrik. Átfutott a gerincemen a hideg, ahogy a verekedésre gondoltam.
- Már vége, Sam. - Megpusziltam. - Amúgy... Tényleg értem verekedtél? - Meghatottan néztem rá, ő meg bólintott. - Ooouuuhhh... Te vagy a legeslegszuperfenomenálisanremek bátyus az egész földön!! - Nagy puszit nyomtam az arcára, mire kivörösödött, amin jót nevettem. Belasuttogtam a fülébe. - Milyen volt Rachaellel csókolózni, hm? - Kuncogtam. Felém fordult, nagyon közel voltunk egymáshoz, így könnyen bele tudtam vigyorogni a képébe.
- Képzeld, az volt! - A szemei dühödten villámlottak. Ártatlan szemekkel néztem rá, mire megnyugodott. - De honnan...? - Nem fejezte be, mivel rájött, honnan tudok a csókjukról. - Ja. Hogy onnan. - Szélesebben vigyorogtam.
- Igen, onnan. - Majd elhúzódtam, eszembe jutott valami. - Jaj, ne. - Csak bámultam magam elé, üres szemmel. Shamino hátrafordult és megérintette a kezemet.
- Hugocskám, mi a baj? - Aggódóan nézett rám.
- Semmi. Csak telihold van. - Kinéztem az ablakon. A Nap még magasan járt az égen, így egyenlőre nem kellett tartanom az átváltozástól.
- Ja. - Tudta jól, milyen vagyok amikor átváltozok. Nagy, erős, vad, megállíthatatlan. Ilyennek neveltek. Erősnek és vadnak. Hogy védjem meg magam. Megtanítottak rá, hogy ne ijedjek meg, ha egyedül maradok. Legyek vad, és kiismerhetetlen, akárcsak a vad farkasok.
A délután békésen telt. Sham és Chris próbáltak megnyugtatni, hogy nem lesz baj. Mikor a Nap kezdett lemenni, egyre idegesebb lettem. Majd feljött a Hold és hívogatóan nézett be az ablakon. Nem álltam ellen hívó szavának. Kimentem és átváltoztam, majd elrohantam a falu felé. Tudtam, hogy a bátyám utánam fog jönni, de nem zavart. Tetszett, hogy vigyáz rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése