Nem vagyok kutya!

Reggel arra ébredtem, hogy valami ínycsiklandozó illat árad szét a helyiségben. Mintha friss hús lett volna. Nem mertem kinyit a szememet. Félig még aludtam, a szemem csukva volt, de az orrom megállás nélkül mozgott. "Hmm... Ez vajon álom vagy valóság?" - Gondolkoztam. - "Ümm, bár valóság lenne" - Résnyire kinyitottam a szemem, és láttam, hogy Rach letett elém egy tányért, rajta egy nagy darab, illatozó hússal. Felnéztem rá, ő mosolygott és közelebb tolta a tányért. Felvakkantottam, majd nyalogattam a darab friss húst. Rachael vigyorogva felállt.
- Jó étvágyat, kutyus! - Az ajtószerűség nyitva volt és napfény áradt be. Belenéztem, majd halkan nyöszörögtem és az orromra tettem a mancsom. Rach a fal mellett ülve figyelt. Ezt láttam utoljára, mielőtt minden sötétbe borult volna. Fekve maradtam és nézelődtem, de nem láttam semmit a sötétségen kívül. Hallottam ahogy Rachael becsukja az ajtót, utána megéreztem a kezét a bundámon ahogy símogat. Alig hallhatóan nyüszítettem. Egyszer csak elengedett és hallottam, amint Shamet költögeti.
- Shamino, ébredj, valami nincs rendben a farkassal! - A hangja kétségbeesett volt. Sham morgott.
- Ümm... Mi? - Hallottam amint a takaró lecsúszik róla.
- Most azonnal gyere! Valami nincs rendben vele... nézd a szemét. - Egyre jobban sürgette a bátyámat. Pillanatokon belül megéreztem Shamino meleg kezét a szemem körül, majd aggódó hangon beszélt.
- Ajjaj... - Hallottam, hogy nagy baj van.
- Mi történt vele? - Rachael nagyon féltett engem.
- Megvakult. - Lemondó hangon mondta.
- Gondolom azért, mert... nyitva hagytam az ajtót? - Szegény lány remegett, ami meg is hallatszott a beszédén.
- A napfény kiégette a szemét. - Magyarázta Sham. Arra fele néztem, amerre Rachaelt sejtettem, majd feladtam és letettem a fejem. - Azt hiszem, nem reménytelen. - Nyugtató hangon beszélt. Nagyon zavart, hogy nem láthatom őket. Ingerülten felmordultam.
- Kérlek szépen, ne akarj vígasztalni. - Rachael hangja már cseppet sem volt olyan nyugodt, sem pedig barátságos, mint Shamé. Éreztem, amint végigsimít a bundámon, de amit utána mondott, nem voltam biztos benne, melyikőnknek mondja. - Milyen piszkos vagy... - Pár másodperc szünet után újra megszólalt, és egyértelművé vált, hogy az előző mondatot nekem szánta. - Javíts ki, ha tévedek, de szerintem meg kéne fürdetni. - "Megfürdetni?! Na azt már nem!!" Felmordultam, mire Shamino nevetni kezdett.
- Lehet, hogy vak, de hallása még van. - Erre helyeslően vakkantottam. "Nem vagyok kutya, hogy fürdessetek!" Próbáltam duzzogni, ami úgy-ahogy össze is jött. Rachael csak nevetett, majd  csípősen megjegyezte, gondolom a bátyámnak:
- Neked se ártana egy zuhany.
- Amm... Igazad lehet... Használhatnám esetleg az itteni fürdőszobát? - Kérezdte nagyon óvatos hangon. Hallottam, amint Rachel felnevet.
- Az enyémet vagy az apámét? - Nagyon vidám volt.
- Mindegy. - Tudtam, hogy Sham csak egy forró fürdőt szeretne venni.
- Oké, persze. Gyere velem. - Hallottam, ahogy kimennek. Majd nem olyan sok idő múlva látomásom lett, hogy egy nő hazaér, és leleplezi őket. Az orromra hagyatkozva elindultam kifele, de amikor a szabad levegőre értem, megálltam, nem tudtam, merre tovább, ezért amilyen hangosan csak tudtam, vonyítani kezdtem, hogy figyelmeztessem őket, de elkéstem. Hallottam, ahogy nyílik a kapu, majd az ajtó. Egy percig csak motoszkálást hallottam, majd hirtelen Rachael sikított, a bátyám meg felordított. Itt fogyott el a türelmem, arraindultam, amerről az ajtónyílást hallottam.
Meg is találtam a fa nyílászárót és elkezdtem kaparni, míg végül kinyílt és nagyot sikoltott. Összerezzentem a hangra. Nem tudtam, ki az, csak azt, hogy fél tőlem, ezért hátrálni kezdtem. Nem láttam semmit, így nekimentem a vaskorlátnak és ugrottam egyet, közben hátrafordultam és égtelenül vinnyogtam. Ijedt kiabálás hangzott az ajtó felől.
- Tücsök, maradj ott! Ne mozdulj!
- Semmi baj! Nyugodj meg! Nem fog bántani! - Rachael próbálta megnyugtatni az ijedt nőt, én meg nyüszítettem, mert meg voltam ijedve.
- Mit keres itt ez a farkas? - A nő hangja kicsivel nyugodtabb volt.
- Az most hosszú. Az a lényeg, hogy vak. Nem engedhetjük vissza az erdőbe, mert elpusztulna... - Kis szünet után folytatta a könyörgést. -  Kérlek, hadd maradjon! Apának fel se fog tűnni, és mi vigyázunk rá. - Elmondhatatlanul zavart, hogy nem látom, mi történik.
- Aha, persze. Vigyáztok rá. El tudom képzelni... - Ezzel teljes mértékben egyetértettem.
- Kéérleeek... - Rachael hangja oly bárnyonyos volt, hogy még én is meghatódtam. Megadó sóhaj szált felém, majd megkapták az engedélyt.
- Na jó, rendben van. - Rach felsóhajtott, a bátyámat viszont nem láttam. Éreztem, ahogy valaki végigmér. - Gyerekek, ezt az állatot meg kellene fürdetni! Csupa kosz... - Erre vinnyogva elfutottam, persze neki a falnak, majd nyekkenve terültem el a földön.
- Azonnal. - Hallottam ahogy elrohan, majd Sham odarohant hozzám. Csak a fél fejemről volt lehorzsolva a bőr, de nem volt semmi bajom.
- Muszáj megfürdened. Nem lesz semmi baj. Mindjárt jövök. - Nyugtatólag sutogott. - Kérem, figyelne a farkasra amíg én felöltözöm? - Gondolom, beleegyezhetett, mivel Sham elment, de nem hallottam más lépteket. Felemeltem a fejem a földről, ami nem nézett ki valami fényesen. Az egész fejem teteje fájt, mivel elég szépen lefejeltem a falat. Kis idő múlva végigsimított a bundámon. - Ne próbálj menekülni, mert a végén még menint hozhatjuk az elsősegélydobozt. - Felmordultam. Hirtelen valami megcsípett, én meg felültem és elkezdtem vakarózni. Sham finoman megfogott és elkezdett valamerre vezetni. Nagyon rossz előérzetem volt. Akkor értettem meg, mikor valami fura zuborgást hallottam, majd jéghideg víz áztatta a bundámat. Vinnyogva menekülni próbáltam, de mivel ez lehetetlen küldetésnek bizonyult, megráztam magam, és ahogy hallottam, őket is sikeresen lefröcsköltem.
Sham hirtelen lefogott, és odakiáltott valakinek:
- Most! - Hallottam, hogy Rachael nevet, majd megint hideg víz kezdte áztatni a szőrömet. Vonyítottam és küzdöttem. - Áááh! - Ebbő a hangból arra következtettem, hogy Sham is kapott a fürdőből.
- Hupsz, bocsesz... - Rach nagyon vidámnak bizonyult, felhőtlenül nevetett. Én meg hirtelen mozdulattal lefeküdtem, a hátamra löktem a bátyámat és rodeózni kezdtünk. A sár ami keletkezett, túl csúszósnak bizonyult. Sham leesett a hátamról, és nem elvágódtam és rajta landoltam. - Aúú! Szállj le rólam! - Nevetett, én meg fogtam magam és képennyaltam, mire a többiek is nevetni kezdtek. - Azt hiszem, ez hosszú lesz.
- Az csak rajtunk múlik. - Nevette a lány.
- Héé! Én már fürödtem! - Sham vele kacagott, én meg szép csöndesen elmentem, bár gőzöm nem volt, hova.
- Mostmár teljesen mindegy, úgyis tiszta sár vagy. - A hangjából ítélve alig tudott állva maradni. Betont éreztem a mancsom alatt és kezdtem azt hinni, hogy meg tudtam szökni, amikor futó léptek zaját hallottam meg a hátam mögül, majd valaki szabájosan rámugrott és letepert a földre.
- Nem mész sehova! Meg kell fürödnöd! - Aha. Szóval Sham kapott el. Gondosan visszavitt, majd újból le lettem locsolva, majd be is samponoztak. Egész kellemes érzés volt, ahogy beledörzsölték a bundámba, ezzel maszírozva végig a bőrömet. Becsuktam a szemem, majd elterültem a földön.
- Látom, ez tetszik neki. - Rachael a hangjából ítélve vigyorgott.
- Igen, nekem is úgy tűnik. - Shamnek egész lágy volt most a hangja. Abbahagyták, és Rachael felkiáltott.
- Vigyázat! - A vízsugát elhatolt a bőrömig és teljesen lehűtött. Felpattantam és elszaladtam. Vagyis csak akartam, mivel a bátyám lefogott.
- Íjj... Itt még csupa mocsok! - Simított végig azon az oldalamon amelyiken feküdtem, miután kaptunk egy kis zuhanyt, Rachel nevetése kíséretében. - És a hasa se jobb!
- Akkor fordítsd meg! - Tanácsolta Rach.
- Oké. - Megfordított, én meg körbetáncoltam, és beálltam eredeti helyzetembe. Hallottam, hogy Rachael szakad a nevetéstől.  Büszkén kihúztam magam, majd elvágódtam, és alaposan meghamperegtem a sárban, ami alattam keletkezett. A lány egyre jobban kacagott, én pedig elégedett képet vágva feküdtem.
- Na neee... Én ugyan meg nem fürdetlek mégegyszer! - A víz végre nem érte a bundámat, így nyugodtan felálltam. A bátyám hirtelen megszólalt.
- Ugye a samponozást élvezte? - Nem tudtam, mi történik. - Akkor samponozzuk be mégegyszer. De msot te azon az oldalon, én meg ezen. Ha egyálltalán maradt még sampon. - Gondolom kifogyhatott, mert valaki elszaladt, és nemsokára jött is vissza. Éreztem, ahogy valami hideg rácsorog a hátamra a gerincem volnalán. - A másik felét majd következő körben. - Eloszlatták a sampont a bundámon, ami nekem nagyon tetszett. - Oké, ez megvan. Hol a slag? - Pár pillanatnyi szünet következett. - Ideadnád, kérlek? - Sham nagyon kedvesen beszélt, és maszírozni kezdte a szügyemet. Lehajtott fejjel élveztem a kényeztetést. - Állítsd közepesre.
- Megvan. - Éreztem, ahogy Sham a maromra teszi és odafogja.
- Nyitsd meg. - Gőzöm nem volt, mit tervezhet. Szinte azonnal éreztem, ahogy a víz végigszalad a hátgerincemen. - Akkor segíts. - A hangjá érzékelhető volt, hogy mosolyog. Aztán elkezdett simogatni, amit nagyon díjaztam.
- Oké. - Rach is simogatott. Nem is lehetett volna szebb az élet. - Ez nagyon tetszik neki. - Hallatszott, hogy vigyorog.
- Én is úgy látom. - Nevetett Sham. Majd hosszú csend következett. De lehet, hogy csak nekem tűnt hosszúnak, mert nem láttam, mit csinálnak. Ezt a különös, vibráló hallgatást a gyomrom korgása szakította meg, mire Rach felnevetett.
- Leugrom a boltba, hozok neki egy kis friss húst.
- Oké. - Nem hittem a fülemnek. Min tudnak ennyit vigyorogni? - Ott találkozunk. - Majd Sham elvezett, bár nem tudtam hova. Éreztem, hogy ahova vitt, jó melegen tűz a Nap, mégsem égtem meg. "Talán ha telihold után nem változunk vissza, már a napfény se árthat nekünk." Gondolkoztam. - Feküdj le szépen. Itt könnyen meg fogsz száradni. - Majd megsimította a nyakam, és a lépcsők nyikorgásából ítélve lement abba a helyiségbe, ahol bújkáltunk. Elterültem a puha pázsiton, és hagytam, hogy a Nap meleg fénye szárogassa a bundámat. Elszundítottam. Nem tudom, mennyi ideig aludhattam, de megint arra ébredtem, hogy valami illatozik a közelemben. Csukott szemmel kezdtem el szimatolni. A hús mellé Rach illata keveredett. Felemeltem a fejem, majd hasrafordultam. Az orrommal kitapogattam, hol van a keze és hol van a hús. Óvatosan elvettem tőle, majd elfogyasztottam. Hallottam, amint ő is lemegy a pincébe. Odafeködtem a csukott bejárat elé és ott sütkéreztem tovább.
Kicsit ugyan idegesítettek a hangok, amik odalentről felszűrődtek. De valahogy mégis el tudtam aludni. Kellemesen meleg volt ott, ahol szundikáltam. Bár nem egyszer felriadtam egy-egy hangosabb nyögésre vagy morgásra. Valahogy éreztem, hogy nem telt el egy óra, mikor megéreztem a nő szagát és hallottam a lépéseit ahogy közeledik felém. Felkaptam a fejem és hasrafordultam, majd hangosan morogni kezdtem, felálltam, és a bal hátsó lábammal két erőteljes dobbantással jeleztem, hogy gáz van. Majd megéreztem, hogy valami finomság van a nőnél. Az orrom most sem csapott be, amikor odamentem, kaptam egy méretes csontot, ami nagyon ízlett. Boldogan lefeküdtem és rágcsáltam.
- Tücsöök!! Ottvagy?? - Hallottam, ahogy a pince felé közeledik. Felkaptam a csontot és visszaszaladtam elé, de elkéstem. - Tücsöööök! - "Jaj, ne! Na mindegy. Megtettem, amit tudtam." Teljes lelki nyugalommal rágcsáltam a csontot amit kaptam. Tudtam, hogy ezért még le leszek szidva, de legalább nem tudnak a szemembe nézni. Megint nyílt a kapu, de nem nagyon érdekellt, egészen addig, amíg le nem rántottak a pincébe. Legurultam a lépcsőn, majd neki a falnak. Persze háttal érkeztem neki és a fenekem jóval magasabbra mászott fel, mint a fejem. Nehézkesen leküzdöttem magamat a falról, és csak feküdtem a földön és füleltem. Szerencsére nem buktunk le, mivel nem nyitott be senki. Majd a nő, aki eddig velünk volt, kiosont, és az illatokból ítélve idehozta a húst, amit Rachaellel hoztak.
- Tücsök, rakd ezt be a hűtőbe, én elmegyek, oké? - Iszonyat halkan beszélt, majd óvatos léptekkel kiment. Hallottam, amint nyílik a régi hűtő és Rach zörög a zacskókkal. Végül csönd lett. Elsírtam magam, mert nem láthattam,  ahogy a bátyám egyre közelebb kerül Rachaelhez. Vagy hogy hova mehetek és hova nem.
- Ssss, nyugalom. - Rach megnyugtató hangon beszélt hozzám és simogatta a bundámat. Valahogy mindig le tudott csillapítani, ahogy most is. Lágyan tovább simogatott. - Szerintem nyugodtan kivihetjük. Kezd sötétedni.
- De kell valami póráz, hogy tudjuk vezetni. - A bátyám elgodolkozott.
- Hát, mivel kutyánk az sose volt, így póráz az nincs. Nem tudom, honnan szerezhetnénk. - Póráz ötlet kilőve.
- Hm. Pedig valahogy ki kellene vinnünk. De ha nics semmi amivel vezethetjük... - Megint az a lemondó hang.
- Tényleg nem tudok róla, hogy lenne. Maximum a szárítókötél, de azt gondolom, nem akarod szerencsétlen állat nyakára tekerni... - Nevetett.
- Nem, azt azért nem. - Vele kacagott.
- Akkor mi legyen? - Várt, majd hirtelen felpattant mellőlem. - Oh, a francba! Engem tutira keresnek. - Nyüszítettem, nem akartam, hogy elmenjen. - Ne aggódj, visszajövök. Valahogy. Csak bemegyek, lezuhanyzom, bejelentem hogy lefekszem aludni, és valahogy kiszököm... csak még ki kell találni, hogyan. Az ajtó előtt van a nappali, és apa ilyenkor hajnalig bambul a TV előtt...  - Gondolkozott hangosan. Felálltam, hogy velemegyek, de visszanyomott. - Na, azt már nem. Le akarsz bukni? - Erre csak vakkantottam. - Nem jöhetsz, vita lezárva. Egy fél óra múlva itt vagyok, majd... kimászok az ablakon. - Hallottam, amint Sham kuncog az ötleten. - Miért, tudsz jobbat?
- Nem. Csak viccesen hangzik. Odaálljak az ablak alá, hogy elkapjalak? - Nevetett a bátyám. Rachael hitetlenkedve felnevetett.
- Viccelsz?
- Nem én! - Halál komoly volt a hangja.
- Hülye vagy. - Nevetett.
- Lehet. - Sham hangja elgonolkozó volt. - De én inkább azt mondanám, hogy bolond vagyok. Beléd vagyok bolondulva. - A hangja olyan volt most, mint egy reménytelen szerelmes. Hallottam valami suttogást, de nem értettem. Elegem lett és elkezdtem hangosan vonyítani, amit még a faluban is meghallhattak.
- Na mi az, Ariel? - Kedves volt a hangja, de én csak morogtam. Nevetett. Morgolódva próbáltam kifejezni, hogy zavar a vakságom. Nagyra nyitottam a számat és úgy vonyítottam. - Psszt! Még meghallják, és kirakják a szűrötöket. - Nem érdekellt, nem hagytam abba. -Ariel, kérlek! - Könyörgött, ezért abbahagytam. - Köszönöm. - Csönd lett, én meg megint vonyítottam. Nevetett, majd megszólalt. - Ha nem jönnék vissza egy órán belül, akkor kiestem az ablakon. - Erre felmordultam, de ő már kiosont. Sham nem bírt nyugton maradni, de engem se akart agamra hagyni, ezért kivezetett, majd megálltunk.
- Azt hiszem, ezt nem gondoltam végig... - Nevetett.
- Ezért hoztam ide. Fekszik! - Engedelmesen lefeküdtem. - Na, ugorj!
- Ugye ezt nem mondtad komolyan?! - Kétkedő volt a hangja.
- De, igen! Ugorj csak, nem olyan törékeny! - Bátorította.
- Sham, nem vagyok 15 kiló! - Abszolút visszautasította az ötletet.
- Tudom. - Kis szünet után folytatta. - Én is szoktam ugrálni a hátára! - Ez igaz is volt. Sokszor kaszkadőrködtünk.
- De nem 15 méter magaról! - Kissé elvékonyodott a hangja, mire Shamino higgadtan felelt.
- Nem. Volt az 20 is. - Megint szünet. - Na, gyere már! El fog bírni! - Hallottam amint Rach nagy levegőt vesz, és pár másodpert után éreztem ahogy a hátamra esik. Meg se kottyant. Leszállt a hátamról.
- Jesszus... Na ezt nem csinálom többet. - Sham kuncogott.
- Na, gyere. Gyógyítsuk meg a kis vaksit! - Megpaskolta a nyakamat.
- Oké! De mégis... hogyan akarod csinálni? - Várt.
- A Hold felé kell irányítanunk a szemét.
- És szerinted az segít? - Nagyon kétkedő volt.
- Segítenie kell. - A bátyám viszont bízott. Nem tudtam, hova vezetnek, de hagytam magam. Sham óvatosan, gyengéden felemelte a fejemet. A szemem égett, de kezdett derengeni a világ, végül teljesen kitisztult a kép. Mindent láttam. Reménykedve pillantottak rám, én meg rájuknéztem. Rach lassan elmosolyodott, én me fogtam magam és megnyaltam az arcát. Felnevetett és átölelte a nyakamat.
- Be kéne mennünk, mielőtt észreveszik.
- Ja. És nem szabad, hogy napfény érje. - Rachel bólintott, majd elindultunk a pincébe. Mikor leértünk, Rach bezárta az ajtót, majd elkezdett kotorászni a régi hűtőben. Adott nekem egy nagy darab húst, majd Shamhez fordult és mosolygott.
- Te kérsz valamit? Asszem van néhány ehető dolog a hűtőben...
- Attól függ, mi van. - Kuncogott.
- Hááát... - Elmélyülten kotorászni kezdett a hűtőben. - Van sajt, sonka, paradicsom és... és itt valami fura szósz, amit nem tudok beazonosítani. Azt hiszem, én nem vagyok éhes. - Láttam rajta, hogy nincs gusztusa a hűtőben lévő dolgokhoz.
- Ömm... Nagyon én se vagyok éhes. - Alig mondta ki, már meg is kordult a gyomra.
- Most lebuktál. - Rach nevetett, Sham meg elvörösödött. A lány nevetve megcsókolta a lökött bátyámat. - Csinálok neked egy szendvicset.
- Kösz. - Mosolygott, én meg felmordultam, mert még éhes voltam. És vizem se volt. Rachel megint felnevetett, majd elővett még két nagy darab ígycsiklandozó húst és vizet is töltött, majd nekilátott összerakni egy szendvicset Shamnek, aki odahajolt a fülemhez, és halkan belesuttogott. - Hé, hugi, adnál nekem is? - Adnál nekem is? - Keményen rámordultam. - Jól van na, csak kérdeztem! - Szerencsére Rachaelnek nem tűnt fel semmi, én meg szép komótosan darabokra szaggattam a húst, majd lassan megrágtam és lenyeltem a falatokat. Meg is látszódott rajtam, mennyire ízlik. A lány elkészült a szendvicsekkel és odaadta Sahminonak.
- Ennél többre nem voltam képes, elég silány a választék. Holnap csempészek ki egy kis kaját a házból. Tényleg, meddig is szándékoztok itt maradni? - Kérdezte, majd lehuppant a matracra.
- Ümm... Nyem tudom... - Felelte teli szájjal. - Meddig maradhatunk? - Kérdezett vissza Rachet nézve. A lány csak vállat volt.
- Felőlem akármeddig. De gondolom Ariel otthon már nagyon hiányol... haza kéne menned.­ - Felelte megértően.
- Áááh... Ariel szerintem nagyon jól megvan nélkülem...  - Na, ez kész. A hülye is leszűrte volna, hogy valami nagyon sántít, és mivel Rach nem hülye, feltűnt neki. Shamre nézett, majd rákérdezett.
- Shamino, titkolsz előlem valamit? - Puff. Rájött. Megböktem a bátyám hátát és Rachel felé intettem, hogy mondja el neki, mivel nem lehet örökké titkolózni. Ő bólintott. Nagy levegőt vett, Rachel pedig összefonta a karjait a melle előtt ás várt.
- Rach... Mielőtt elmondanám, tudnod kell, hogy te vagy a mindenem. - Megcsókolta. - És most jobb, ha leülsz. - Megfogta a lány vállát és leültette a fotelbe. Szerencsétlen csak ijedten nézett a bátyuskám szemébe. - Az a helyzet, hogy... Ő itt a hugom. - Felém intett. Rachael lefagyott és hitetlenkedve meredt Shamre.
- Nem, az nem lehet.
- Mi is ezt hittük. - Lehajtotta a fejét. Rachael felpattant.
- Ne hazudj nekem, Sham! - Ki volt akadva.
- Nem hazudok. Ha akkor van kint, amikor a Nap kel fel, visszaváltozik. - Magyarázta.
- Ezt nem hiszem el... nem, nem, ilyen nem is létezik... ez szimplán lehetetlen...­ - Rázta meg a fejét, ahogy én is. Hitetlen! Vakkantottam dühömben.
- Rachael. Szerelmem. - Mélyen a lány szemébe nézett. - Nem akarlak megijeszteni. De ha Ariel most nem változik vissza, egy holdhónapig farkas lesz. - Aznap még telihold volt, de másnap már fogyni kezdett. Rach leguggolt mellém, a szemembe nézett és tétován végigsimított a bundámon.
- Ariel? - Nagyon halkan suttogott, én meg nyüszítettem. Elengedett, felállt és Shamre nézett. - A hugod farkas. Te ember vagy egyálltalán? - Ügyes! Telibe talált.
- Nem. - Egyszerű, tömör, velős. A legjobb válasz. - Én is farkas vagyok. - Vallotta be, mire Rachael arcán legördült egy könnycsepp.
- Miért nem mondtad el nekem?
- Mert nem akartalak megijeszteni. - Sham gyengéden letörölte a kósza nedvességet a lány arcáról, de Rach durván ellökte a kezét.
- Hát ezt jól elcseszted. - Sham lehunyta a szemét, és kiment.
- Gyere, Ariel. Itt nem látnak szívesen. - Majdnem sírt, ami a hangján is érezhető volt. Visszanéztem, és pontosan az a látvány tárult elém, amire számítottam. Rachael összeszorított szemmel nézett utánunk, feszült. Odamentem hozzá és a vállára tettem a fejem, küzben halkan nyüszítettem. Végigsimított a bundámon, egyre jobban könnyezett, de még nem sírt.
- Menj Ariel. - Suttogott. Tüntetően leültem. Letérdelt mellém, átölelte a nyakamat és úgy lehelt a fülembe. - Nagyon szeretem a bátyádat. Kérlek tedd meg a kedvéért, hogy most felállsz és vele mész. - Itt szakadt el a cérna. Felpattantam, kirohantam Sham után, vadul megragadtam a karját és visszarángattam, majd belöktem a pincébe. Utána csak néztem rájuk. Rach egy ideig kitartóan nézett vissza rám, majd kitört belőle a zokogás. Én is lementem és úgy álltam meg, hogy a szügyem centikre volt tőle, a nyakamat a vállára tettem, a fejemet lehajtottam a hátára. Csak álltam és vártam. Átölelte a nyakamat. - Ne menjetek el, kérlek... - Sírt. A fejemmel hözelehh húztam magamhoz.
- Nem megyünk. - Hallottam, hogy Sham mosolyog. Rach rápillantott.
- Tényleg? - A hangja reménykedő volt, Shamino meg bólintott. A lány borzasztóan megkönnyebbült és Sham arckifejezéséből ítélve nagyon szépre gondolt.
- De az ajtót csuknunk kell.
- Rendben. - Felállt és becsukta az ajtót, én pedig örömömben vonyítani kezdtem. - Te is át fogsz változni? - Kérdezte egyértelműen a bátyámtól.
- Nem. - Felelte egyszerűen. - Csak ha akarok. - Rach rávigyorgott. - Mi az? - Csak nézett Rachaelre, mire az megrázta a fejét.
- Semmi.
- Akkor jó. - Mosolygott, majd átölelte a lány derekát és lágyan megcsókolta, én meg elégedetten néztem őket. Rach felsóhajtott és beletúrt Sham hajába. Vigyorogtam, majd felvakkantottam, hogy talán nem előttem kéne. Rachael elhúzódótt és az arca paradicsom szerű árnyalatot vett. Rettenetesen zavarban volt.
Fogtam egy pokrócot, magamraterítettem, összegömbölyödtem a sarokban és elaludtam. Álmomban újra a sikátorban voltam. Jöttek a srácok, ezért morogtam. Hirtelen megfordult a világ. Az erdőben találtam magam, és hajtottak. Kegyetlenül hajszoltak, majd egy vadász puskájával találtam szemben magam. Dörrent a fegyver, én meg felvinnyogtam. Kipattant a szemem, és ledületből fordultam a hasamra. Rettenetesen ziháltam. Rachael ijedten felém pillantott.
- Jól vagy, Ariel? - Nem tudtam ránézni, minden izmom görcsölt, a szemeim kikerekedtek és csak néztem magam elé. - Mi baja? - Kérdezte Shamtől, a hangja sürgető volt.
- Rosszat álmodott. - Felelt a tőle megszokott egyszerűséggel. A lány megint rámpillantott.
- Jól vagy? - Nem tudtam moccanni, az izmaim pattanásig voltak feszülve. Rach odajött hozzám és simogatni kezdett. - Semmi baj. Nyugodj meg. Csak álmodtad. - Önkéntelenül odakaptam. Nem tehettem róla. Egyszerűen nem voltam önmagam. Hátraugrott, megijedt tőlem, amit meg is értettem. Még soha nem voltam ilyen. A bátyám elkapta a rémült lányt.
- Nyugi. Figyelj. - Közel jött hozzám, és megnyugtató hangon beszélt. A légzésem beállt a normálisra, az izmaim ellazultak. Mikor teljesen lecsillapodtam, megsimogatott. Rachael csak nézett minket. - Gyere ide. - Sham hangja nyugodt volt. A lány odajött mellénk, Sham megfogta a kezét és a vállamra szorította. - Érzed mekkora görcs van benne? - Rach csendesen bólintott. - Maszítozd meg neki. Hadd érezze, hogy a barátja vagy. - Bíztatta. Rachael pár pillanatig habozott, majd tette amit Sham mondott neki. Szép lassan ellazult a görcsben lévő izmom a keze alatt.
- Szerinted jól csinálom? - Mosolyogva felpillantott a bátyámra, aki mosolygott és figyelt minket.
- Úgy látom igen. Csak ne hagyd abba, amíg teljesen laza nem lesz.
- Oké... - Sham megpuszilta Rachael arcát. Becsuktam a szememet és ellazultam, amihez nem kis segítséget kaptam Rachtől. Mikor teljesen megnyugodtam, visszaaludtam. Nem álmodtam semmit, így ki tudtam pihenni magam.