- Halljam, ki ez?! - Mivel tovább kiabáltak, muszály volt felébrednem. Rach lesütött szemmel simult a bátyámhoz, én meg nagyot ásítottam és nyújtozkodtam.
- Egy barátnőm. - Motyogta az orra alá.
- Mégis mikor hívtad át?! Még engedélyt se kértél! - A férfinak már vörös volt a feje az ordítástól.
- Az este jött át... És amúgysem engedted volna meg. - Magyarázta a lány.
- Jó reggelt, Mr. Selton. - Néztem az apa szemébe. Reméltem, hogy felismer, de nem. Kidobott. Elmentem a háztól jó messzire és átváltoztam, majd úgy, farkas alakban mentem vissza. A hátsókerbe sétáltam, valahogy kinyitottam a csapot és játszottam az össze-vissza csapkolódó slaggal.
Boldogan ugattam, egészen addig, amíg egy hasonlóan hozzám, nagy méretű kutya rám nem támadt. Éreztem rajta, hogy veszett. Vagy fél óráig verekedtünk, közben rendesen megtéptük egymást és sajnos sikerült megharapnia. Végül elkaptam a torkát és belemélyesztettem a fogaimat és lefolytottam. Fáradtan álltam a teteme mellett, nem tudtam moccanni onnan.
Rach és Sham megtorpant tőlem pár méterre, majd a bátyám óvatosan közelebb jött hozzám. "Veszett volt." Magyaráztam gondolatban, majd nyűszítettem, mert fájt a nyakam. Rachael csak távolról aggódóan figyelt, Shamino viszont leguggolt mellém és észrevette a nyakam jobb oldalán lévő harapást. Figyeltem minden moccanásukat. A bátyám szemügyre vette a sebemet.
- Ajjaj... - Mondta aggódóan.
- Mi a baj? Mi történt? - Az arca rémült volt. Nem tudtam moccanni sem, elfáradtam. "Fáj." Mondtam gondolatban a bátyámnak.
- Megharapta. - Sóhajtott fel Sham.
- És akkor most... Most mit csináljunk? - Kérdezte Rach féléneken. Úgy döntöttem, szivatom őket egy kicsit. Egyre vadabbul morogtam Shaminora, mire hátrált egy lépést. - Ki kell hívnunk az állatorvost.
- Azonnal! - Azzal a lány berohant a házba. Morogva, vicsorogva néztem a fivéremre, majd szép lassan közelítettem felé.
- Rachael... Siess légyszíves. - Mondta nyugodt hangon, miközben lassan hátrált. "Nemtán félsz?" Morogtam. Megjátszottam, hogy nem vagyok önmagam. Hogy fokozzam a feszültséget, hátracsaptam a füleimet. - Hugi, fejezd be. - Rázta meg a fejét, mire felé kaptam. Hátraugrott és hangosan kiabált. - Rachael!!! - A lány kirohant, de megtorpant az ajtóban.
- Mi történt, Sham? - A válasz ott állt előtte. A szemeim szikráztak, a szőröm felborzolódott. A bátyám intett neki, hogy ne jöjjön közelebb. - Kihívtad az állatorvost?
- Igen. - Remegett a hangja, félt. Oldalazni kezdtem, hogy Rachael közelébe kerülhessek. Szteppeltem a bátyám idegein, kíváncsi voltam, meddig bírja még. Követett, nem engedett a barátnőjéhez és rámmordult. "De véded!" Gúnyolódtam és tovább próbálkoztam. Rachael csak némán figyelt bennünket. - Miért, mire számítottál? - Hangosabban morgott. Lekövette minden mozdulatomat, de közben Rach felé is hátrált, aki mostmár tényleg nagyon félt. Élet-halál keringőt jártunk Shammel. "Én semmire. De te erre biztos nem." Felugrottam a bátyámra, leborítottam és képen nyaltam. Egy pillanatra lefagyott, aztán hosszan kifújta a levegőt és mosolygott. Rachael remegve futott oda hozzánk.
- Ariel, te nem vagy normális! - Nevetett. Rájuk vigyorogtam. "Beugrottatoook!" Jót nevettem rajtuk. Majd kissé megszédültem és a világ egy pillanatra vörösbe borult. "Ajjaj... Sham..." Megráztam a fejemet és pislogtam párat. Szerencsére kitisztult tőle a látásom.
- Semmi baj... Nézd, már itt is van az orvos. - És valóban. A doki futott felént, a kis táskájával és kivette belőle a veszettség elleni oltást. Amint megláttam a tűt, bepánikoltam. Szigorúan nézett rám. - Muszáj lesz, Ariel. Nincs vita. Ne aggódj, nem fog fájni... ha fáj, akkor vonyíts, és kitöröm a fickó nyakát. - Nevetett, pedig szerintem nem volt egyálltalán vicces. Rachael is figyelt minket. Az orvos megpróbálta beadni nekem, de vinnyogva arrébbugrottam, pedig még hozzám se ért. Sham leültetett és megsimogatott. - Nyugalom. - Rach is leguggolt mellénk és ő is végigsimított a bundámon.
- Én is utálom a tűket. - Suttogott, hogy a doki ne hallja. Szépen lassan lefeküdtem, de ugrásra kész voltam. Közben az orvos lassan közelebb araszolt. Beadta nekem az oltást, lassan kihúzta a tűt és hátraugrott, mert félt a reakciómtól. Félősen szétnéztem. "Vége?"
- Igen, vége. - Mosolygott rám szélesen a bátyám.
- Túlélted? - Rach is vigyorgott. "Hjaaj!" Azzal elájultam. Illetve eljátszottam, majd felmordultam."Utálom az oltásokat!" Mondtam el a már oly jól ismert mondatot.
- Tudom, hogy útálod. - Kinyitottam a szemem, ránéztem. Mosolygott. Kiöltöttem rá a nyelvem, majd visszafeküdtem. "És még nem is vakargatta meg a helyét! A kutyáknál úgy szokás!" Morgolódtam, mire a bátyuskám elnevette magát. Rach egy ideig figyelt minket, majd bement. Felpattantam és utánamentem, de az ajtóban Rach apjának ütköztem. Sham lassan felállt és a férfire nézett. Mr. Selton szemöldökráncolva végigmérte, majd ellépet előle és gögyögni kezdett hozzám meg persze simogatott. Persze megtalálta a heget a nyakamon.
- Hát te meg mit csináltál? Csak nem verekedtél valakivel? - A veszett kutya tetemére pillantottam. Követte a tekintetem és teljesen elképedt. Szelíden néztem rá. - Értem. Nos, arra gondoltam, hogy ugye nagyon jól bánsz a gyerekekkel... - Biccentettem. - Esetleg metűrnéd őket a hátadon? Mert akkor kereshetnénk egy kis pénzt az ellátásodra. Bennevagy? - Vakkantottam és bólintottam. Mosolygott és megsimogatott. - Na gyere, mondjuk el a többieknek is. - Azzal felmentünk. Megállt Rach szobája előtt és egyszerűen benyitott. Mikor meglátta Shamer és Rachaelt csókolózni, kivörösödött a feje és ordítozni kezdett. - Mégis hogy képzeltétek?!? Az ÉN házamban?! Hogy mertétek, hm?! - Azt hittem, menten felrobban. Megböktem a tenyerét az orrommal és kiskutyaszemeket meresztettem. Odamentem a bátyám és Rachael elé. Amint rám pillantott, kicsit megenyhült az arca, de mikor Shmet mérte végig, a szemei újra villámokat szórtak. - Sham, te velem jössz. Rachael, te itt maradsz, és segíteni fogsz nekünk! - Bocsánatkérően néztem rájuk. Nem akartak szétválni, de Rach apja közbeszólt, szétrángatta őket és kirugdosta Shamet az ajtón majd a kerti kapun is. Nyöszörögve néztem Rachaelre.
Folytak a könnyei és az ablakohoz rohant. Én is odamentem és figyeltem az eseményeket, majd felugrottam a párkányra, de megcsúsztam és félig kiestem. A bátyám után akartam menni. Nagyon sírtam.
- Sham... - Suttogta nagyon halkan. A bátyám vígasztalóan rámmosolygott, de az ő arcán is legördült egy könnycsepp. Ekkor Rach apja berontott a szobába és üvölteni kezdtett, bezárta az ablakot és lehúzta a redőnyt.
- Elég volt! Mostantól egy teljesen más világ lesz!
- Igen, apu. - Rach könnyezett. Nyüszítettem, mire Mr. Selton lenyugodott és felvázolta a tervet amit kieszelt.
- Remek ötlet, apu. - Nagyon csöndes volt. Szomorkás voltam. Hiányzott a bátyám, nem is kicsit. "Sham." Mikor Rach apja kiment, a lány felém fordult. - Meg kell szöknünk innen, még ma este! - Bólintottam és könnyek szöktek a szemembe. "Hiányzol, Sham! Ne hagyj itt!" Üzentem neki gondolatban. - Mondd meg gondolatban a bátyádnak, hogy ma este kilenckor kiszökünk innen. - Kérte suttogva és könnyezve. Hátravetettem a fejemet és fájdalmas hangon vonyítani kezdtem. "Sham, figyelj rám! Me este kilenckor kiszökünk!!" Rachaelre néztem, aki csendben figyelt, és jeleztem, hogy átadtam az üzenetet. Rach felhúzta a redőnyt és kinyitotta az ablakot, majd pakolászni kezdett néhány ruhát egy táskába. Kihajoltam az ablakon és a bátyámat kezdtem keresni. "Sham! Sham, hol vagy?! Bátyám!!" Felpattant egy fa árnyéka alól és előrébb lépett.
- Itt vagyok, Húgom! - Gyengéden beszélt hozzám, én meg nyüszítettem. Ezután Rach végzett a pakolással és némán, szomorúan néztük egymást. Hátrébb mentem, nekifutásból akartam kiugrani az ablakon, de Rachael azonnal megállított.
- Ariel, ne tedd! - Néztem rá, nem értettem, miért állított meg. "Sham, én most akarok kimenni!" Mondtam gondolatban a bátyámnak.
- Nem lehet Ariel! Várnod kell estig. - Dühödten dobbantottam, bele egy rajzszögbe. Vinnyogva felkaptam a mancsomat, mire megijesztettem mind a kettőjüket. "Aúúúúú!! Ki a fene hagyta ezt itt?!?!?!"
- Nem én voltam! - Tartotta fel megadóan a kezeit. "Szedd má ki!!" Tartottam oda a mancsomat. Finoman a kezébevette és megsimogatta, majd egy finom, de határozott mozdulattal kiszedte.
- Bauw. - Fejtettem ki a véleményemet a dologról. A lány elmosolyodott és kidobta az ablakon az apró tárgyat. Megnyalogattam az arcát. Elmosolyodott. Nagyon idegesítette a bátyámat, hogy nem látja, mi van, ezért megmutattam neki. Elkezdtem "énekelni" egy kicsit. Ekkor lépett be Rach apja a szobába.
- Na, lányok! Itt vannak a kicsik. Kutyuskám, gyere szépen! Rachael, te szeded a pénzt. És adogatod a kicsik kezébe a húsdarabokat. - Rach engedelmesen bólintott és elindultunk kifele. Rengeteg szülő és kisgyerek volt már a kapuban, bebocsájtásra várva. Kétkedve oldalra fordítottam a fejemet. A lány bátorítóan rámmosolygott, én pedig Shaminot kezdtem keresni. "Itt vagy, bátyuskám?" Nélküle nagyon féltem. Előbukkant a bokrok mögül és rámmosolygott.
- Itt vagyok, ne félj. - Megnyugodtam. "Maradj, kérlek!" Kérleltem. Rach kinyitotta a kaput, én meg nyüszítve figyeltem a berohanó gyerekeket. Rachael szépen sorbaállította őket és beszedte a pénzt, én meg lefeküdtem és hagytam hogy felmásszanak a hátamra, majd körözgettem velük a kertben. Sham mosolyogva figyelt bennünket. Négy-öt óra múlva már kezdtem nagyon unni a dolgot és Rachaelhez mentem, majd lehasaltam elé a fűbe, hogy most ő üljön fel rám.
- Mi az, Ariel? - Kérdezte fáradtan mosolyogva. Intettem, hogy ő üljön most fel. Felült, de még mindig nem értette. "Mond meg neki, hogy kapaszkodjon erősen, mert futunk!" Üzentem a bátyámnak. Engedelmeskedett, Rach pedig erősen kapaszkodott. Úgy lőttem ki, mint akinek rakéta van a hátsójában és elfutottam az erdőig meg vissza. Mikor visszaértünk, simán átugrottam a kerítés felett és kecsesen befékeztem a hátsókertben. Rach kissé sokkos volt, görcsösen kapaszkodott. Az oldalam elég nagy sebességgel emelkedett és süllyedt. Elégedetten vigyorogtam, nagyon szerettem futni. Rach leszállt rólam, én meg úgy nyekkentem ki, mint akit hátbavágtak. Szétvetettem mind a négy lábamat és elhasaltam a füvön. "Ezt megcsinálhatnánk még holnap is! Meg holnapután! Meg azután!!" Vigyorogtam. Sham és Rachael is vigyorgott. Rachael apja elégedetten számolgatta a pénzt és bejelentette, hogy mára ennyi, majd hazaküldte a gyerekeket. Bolgodan felkaptam, aztán fáradtan a földre ejtettem a fejemet. "De jó, hogy vége!" Rachael együttérzően megsimogatott. Mr. Selton annyira fel volt dobva, hogy meg se köszönte, csak berohant a pénzével. Felpattantam, mert eszembe jutott valami. "Van egy ötletem!!!" Sham fülelni kezdett és Rach is érdeklődve figyelt. "Ugye minden vadállat mellé kell egy idomár! Az enyém lehetne Sham! Mondjuk..." Kerestem egy nagy botot és felraktam akadálynak. "Sham! Mond nekem, hogy UGORJ!" Szót fogadott, én meg átlendltem az ág felett. Rachael nevetve tapsolt, a bátyám meg elismerően mosolygott. "Valahogy így. Kitalálunk parancsszavakat és bemutatjuk Mr. Seltonnak. És Sham tuti visszajöhet!" Shaminonak felcsillant a szeme az ötletemtől, Rachael pedig idegeskedett, hogy nem tudja miről van szó. "Mond el neki is!" Vigyorogtam a bátyámra. Ő bólintott, szétnézett, hogy nincs-e senki a közelben. átugrott a kerítésen, megfogta Rach kezét és lelkesen magyarázta, mit találtam ki. Türelmetlenül toporogtam, Shamino várta, mit reagál Rach. A lánynak nagyon tetszett az ötlet. "Na, akkor akár el is kezdhetjük." Sham mosolyogva bólintott, Rach meg figyelt minket. Annyira izgatott voltam, hogy leborítottam Shamet. Érezni lehetett, ahogy reszketek.
- Mivel akarsz kezdeni? - Kérdezte, mikor sikerült arrébb tuszkolnia. "Nem tudom. Dönts te." Elgondolkozott. - Hm... - Figyeltem, miközben reszkettem az izgalomtól. Nagyon gondolkozott, én meg alig bírtam magammal. "Haladj már!" Rámorogtam és kivillantottam a fogaimat. Mosolygott. - Gondolom nem a tűzkarikán való átugrálással akarod kezdeni. - "Nekem az is tökéletes!" Feletem teljesen komolyan. Kételkedve megrázta a fejét. - Sajnos nincs semmiféle cirkuszi kellékünk, úgyhogy a tűzkarika kilőve. - Szétnézett a kertben én meg fülelve figyeltem. "Hullahopp karika csak van! Amin én is átférek." A pince felé nézett és elvigyorodott. - Nézzük meg! - Oldalra fordítottam a fejemet. "Emm... Oké..." Felállt és elindult a pince felé. Nem moccantam, csak figyeltem. Matatott lent. "Na? Van valami?" Kérdeztem kissé türelmetlenül. - Egyenlőre semmi... várj egy kicsit. - Felkpatam a fejem. Talált egyet, de az el volt törve. - Basszus. Várj, keresek egy másikat. - "Oké." Most nem voltam türelmetlen. Lefeküdtem a pince lejárata elé és figyltem. Majd megláttam lent egy egeret és halálra rémülten visítottam és elrohantam a kert másik felébe. Hallottam ahogy nevet. "Ne nevets! Az egy húsevő egér volt!" Ez ugyan túlzás volt, de tényleg nagyon megijedtem tőle, ő viszont csak nevetett. Visszaóvatoskodtam és szétnéztem a pincelejáratból. "Elment?" Fülelve kerestem a támadó rágcsálót. Oda se nézett. - El. - Jelentette ki, mire megnyugodtam és én is lementem. Ő keresgélt, én meg megszimatoltam, hol van a kis kártevő és egy ugrással elkaptam. Büszkén mutattam meg a zsákmányomat Shamnek. "Megvaan!!" Leírhatatlanul boldog voltam. Mikor meglátott, elvigyorodott. - Tedd le az egeret, Hugi! - "Nem én! Egér lent, egér fent, egér bent!" Feldobtam, elkaptam és lenyeltem a kis állatkát. Nem szólt semmit, csak rámolt tovább, majd talált egy óriási hullahopp karikát. - Na, végre! Ez kell nekünk! - Köhögtem, nem nagyon tetszett az egérke íze. "Na, ilyet se eszek többet! Túl szőrös!" Odaszólt nekem. - Gyere ide, Ariel! Szerintem ez a karika elég nagy... próbálj meg átugrani! - Tartotta fel. Simán átugrottam rajta. "Tökéletes." Jelentettem ki, mire elmosolyodott. - Akkor gyere, gyakoroljunk! - "Oké." Vidáman kocogtam utána, az egérke nagyon jól esett. Mikor kiértünk, magasra emelte a karikát és rámparancsolt. - Ugorj! - Pár lépés nekifutás után átugrottam. Megdícsért, én pedig büszkén kihúztam magam. "Így kell ezt!" Nevetett. - Ügyes vagy! Na, gyere, még egyszer! - Vidáman ugrottam, ő meg nevetett. Csóváltam a farkamat, tetszett a játék. Intett, hogy jöjjek még egyszer. Mentem is. Mosolygott. "Most valami mást is!" Nagyon vidám voltam. Sham elgondolkozott én meg figyeltem.
- Nem megmondtam, hogy takarodj innen?! - Trappolt ki Rach apja. Összerezzentem az ordításától. - Mégis mi a fenét csinálsz az ÉN farkasommal?! - Rachael a lehető legjobban összehúzta magát. Csak a bátyám nem ilyedt meg.
- A MAGA farkasa? Ez az állat szabad! Egy vadállat! És különben is, csak idomítottam egy kicsit! - Nézett szembe a férfival. Épp visszaordított volna, de elhallgatott.
- Hogyan idomítottad? - Rám pillantott. - Hogyan?
- Könnyen. Figyeljen! Ariel! Ugorj! - Azzal magasra emelte a karikát én pedig átugrottam rajta. Ámulva figyelt, majd megrázta a fejét, elkomorodott és kitépte Shamino kezéből a karikát és elkergette.
- Takarodj innen! - Vinnyogva Rachhez menekültem, ő átkarolta a nyakamat és mögém bújt. Mr. Selton felemelte a karikát és mézes-mázos hangon kérlelni kezdett. - Ugorj, kutyuskám! Gyerünk, ugorj egyet apuci kedvéért! - Nagyon sóhajtottam és átlendültem a karikán. - Ez zseniális volt! Holnap megismételjük a gyerekek előtt! Mennyi pénzt lehetne ebből csinálni... és a cirkuszt is érdekelné, mit tudsz! - Rachael komoran nézte az apja elégedett vigyorát, én pedig hozzábújtam a lányhoz. Védelmezően átkarolt és a fülembe suttogott.
- Ma este megszökünk. - Rach apja vigyorogva elindult a házba és utoljára még visszaszólt.
- Pihenjétek ki magatokat, hosszú nap lesz holnap! - Azzal bement, az arcomon pedig egy könnycsepp gördült le.
- Sss. Ne sírj, semmi baj. - Felállt és rámnézett. - Gyere, menjünk. Nemsokára a bátyáddal lehetsz. - Bólintottam. Még egyszer utoljára hátranézett, de a bátyám sehol nem volt már. Sóhajtott és bementünk a házba. Rach bement a szobájába, de az apja elém állt.
- Te velem jössz. Keresünk neked egy jobb helyet. - Nem teljesen értettem, de követtem. Odakint kikötött. - Itt maradsz! - Parancsolt rám szigorúan. - Meg ne próbálj elszökni! - Bement. Odakint sírtam. Kis idő múlva Rachael jött ki hozzám. Amint meglátott, eldobta a táskáját és odarohant hozzám.
- Jaj, Ariel! Istenem... - Elkezdte kioldani a kötelet. - Sss! Ne sírj, mindjárt megvan! - "Nem szeret!" Sírtam, azt hittem, Mr. Selton szeret engem. Kioldozta a kötelet és a szemembe nézett. - Ő senkit nem szeret. Hidd el nekem. - Mosolygott rám, majd könnyezni kezdett. Hozzábújtam. Átölelt és suttogott. - Induljunk, mielőtt észrevesznek. - Bólintottam és felálltam, Rachael felvette a vállára a táskáját. Lehajoltam elé, ő pedig felült a hátamra. Sham a semmiből termett ott és felugrott a hátamra Rachael mögé. Rachael sikított, az apja meg kirohant a hangzavarra. Rach a lehető legjobban megijedt és szinte könyörgött. - Ariel, fuss! - Kilőttem és úgy lendültem át a kerítés felett, mint valami ugróló. Rachael erősen kapaszkodott, Shamino meg Rachet tartotta. Hazfutottam velük. Mikor odaértünk, teljesen ki voltam merülve, nem voltam hozzászokva az ilyen terheléshez. Rach azonnal leszállt a hátamról, ahogy Sham is.
- Ügyes voltál, Hugocskám. - Mosolygott rám. Rach gyengéden megsimogatott, utána Shamhez fordult.
- A frászt hoztad rám! - Mondta sértődötten.
- Sajnálom. - Vigyorgott rá.
- Ja, látom. - Vigyorgott és szétnézett. - Tulajdonképpen... Hol is vagyunk?
- Itthon. - Válaszolt Sham.
- Ti itthon, én nálatok. - Vigyorgott.
- Pontosan. - Rachael kíváncsian körülnézett.
- Na, hogy tetszik? - Ott álltam mögötte, farkas alakban. Megtanultam előhozni a hangszálaimat Farkasként is.
- Fantasztikus... - Mondta, miközben a házat kémlelte.
- Kicsit átalakítottuk.
- Nagyon klassz. - Vigyorgott aztán felénk fordult. - Ömm... A táskámat hova tettem? - Kérdezte zavartan.
- Nem tudom. Azt hiszem, még otthon elhagytad. Visszamegyek érte. - Azzal elfutottam, vissza a házhoz.
Nem kellett túl sok idő, hogy megjárjam az utat oda vissza. A táskát is könnyen megtaláltam és elvittem hozzánk. Rach nagyon megkönnyebbült és elvette tőlem a táskát.
- Köszönöm. - Majd kissé zavartan nézett körbe. - Gyere, megmutatom a vendégszobát. Vagy a bátyámmal akarsz aludni? - Vigyorogtam rá.
- Hát, ha nem zavarok... - Pirulva a füle mögé túrt egy hajtincset és Shamre pillantott. Az vigyorgott, mint a vadalma.
- Miért zavarnál? - Tette fel a költői kérdést.
- Csak majd légyszi hagyjatok aludni, oksika? - A lány lesütötte a szemeit.
- Oké. - Motyogta az orra alá.
- Na, akkor szép estét nektek! - Azzal felmentem, elintéztem az esti tisztálkodást és lefeküdtem szundizni. Pár perc múlva már durmoltam is. Kis idő múlva éreztem, ahogy valaki finoman megpuszil. Felsóhajtottam, bár félálomban voltam. Megsimította az arcomat és a nevemet suttogta. Kinyitottam a szemem és próbáltam átlátni a ködfátyolon. Dave volt mellettem, ami oly hihetetlennek tűnt, hogy rá is kérdeztem.
- Álmodok? - A hangom kissé álomittasan csengett.
- Nem. Ébren vagy... - Nem tudtam elhinni.
- Bizonyítsd. - Mosolyogtam rá álmosan.
- Hm... - Ravaszul rámvigyorgott. - Rendben. - Vadul megcsókolt. Meglepődtem, de tetszett a dolog. Kicsit eltávolodtam és ravaszul rávigyorogtam.
- És ha azt mondom, hogy ez nem elég bizonyíték? - Nagyon kíváncsi voltam a válaszára. Kicsit meglepődött.
- Mit szeretnél, hogy bizonyítsam? - Vigyorgott. Viszavigyorogtam rá.
- Tudod te azt nagyon jól. - Cirógattam a mutatóujjammal a nyakát. Elvigyorodott, hirtelen vadul megcsókolt, teljesen magához húzott és az oldalára fekve mellettem maradt az ágyban. Átöleltem a nyakát, nem állt szándékomban elengedni. Erősen tartott, majd hirtelen fordult egyet és legurultunk az ágyról. Ő a hátára esett, én meg rá. Jó nagyot koppantunk a padlón, amin jót nevettem. Egyetlen pillanatra se engedett el, ő is halkan nevetett. Megcsókoltam, mire a szivem hangosan dobban néhányat, és utána sem lassult le. Végigsimított az oldalamon és viszonozta a csókot. Egy pillanatra az egész testem megfeszült, majd kis sóhajtás kíséretében ellazultam. Óvatosan símogatta a derekamat ott, ahol az alvós pólóm felhúzódott, én meg szép lassan elkedtem kigombolni az ingjét. Hagyta és cirógatta a derekamat. Kigomboltam az ingjét és símogattam a melkasát meg a hasát. Felmordult és fordított a helyzetünkön, így ő került felülre. Mosolyogtam, picit megkarmoltam a vállát, a nyakát meg megharaptam, de csak nagyon óvatosan, alig érintve a fogaimmal a bőrét. Szó szerint letépte rólam az inget, ami engem egyálltalán nem zavart. Kikapcsoltam az övét, és azzal a rántással közelebb húztam magamhoz. Felmordult és egyre vadabbul csókolt. Bennem is felébredt a vadállat. Végigkarmoltam a szerelmem melkasán és hasán. Ismét felmordult, tetszett neki a vadságom. Megcsókolta a nyakamat és végighúzta ajkait egészen a vállamig. Oldalra fordítottam a fejemet, hogy jobban hozzámférjen, közben leügyködtem róla a farmert. Finoman harapdált, ami nagyon tetszett. Becsuktam a szemeim és halkan, farkas hangon felmordultam, majd sóhajtottam egyet. Nem hagyta abba a kényeztetésemet. Hirtelen ötlettől hajtva lecsúsztam és megcsókoltam a melkasát, majd beleharaptam a vállába és finoman szívogatni kezdtem. Hangosan felmordult, átkarolt és szorosan tartott. Feljöttem és megharaptam a nyaka tövét, magcsókoltam és elkezdtem szívogatni a nyakát. Hangosan morgott és kapkodta a velegőt. Elvigyorodtam és harapdálni kezdtem a nyakát. Lehunyta a szemeit és hosszan morgott. Szívogattam a nyakát, majd az ajkaimat végighúztam a torkán, és úgy beszéltem, hogy az ajkaim cirógatsák a bőrét.
- Bírod még, édesem? - Nagyot nyelt és megpróbált megszólalni.
- Nem, nem hinném... - Úgy mosolyodtam el, hogy egy pillanatra sem távolodtam el a torkától.
- Mire vársz még, hm? - Lélegzetem forrón csiklandozta a bőrét. Erre vadul megcsókolt, letépte rólam a fehérneműt, ami még rajtam maradt és az ajkaim közé morgott. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem és megremegtem. Óvatosan magárahúzott és jólesően felsóhajtott és nem mozdult. Dave nyakába folytottam a sóhajom, szorosan hozzásímultam, tiszta libabőrös lettem. Lassan mozogni kezdett, én meg teljesen megfeszültem és apró nyögés hagyta el az ajkaimat. Halványan elmosolyodott és megcsókolt. A kezeim a vállán ökölbe szorultak, így karmolva meg őt. Felmorgott, a csípőm pedig előre mozdult, így ösztönözve őt. Gyorsabban kezdett mozogni. Az érzéstől, amit ez adott, felnyögtem és levegő után kezdtem kapkodni. Megcsókolt, én pedig beleharaptam picit az ajkába. Felmordult és még gyorsabban kezdett mozogni. Erre már hangosan felnyögtem és egyik kezemmel beletúrtam a hajába, a másikkal a hátába vágtam bele a körmeimet, hogy legyen legalább egy biztos kapaszkodóm. Kezdtem örülni, hogy már rég becsuktam a szemeimet, mert ettől már tutira nem tudtam volna nyitva tartani őket. Valahogy mégis összeszedtem minden erőmet és kinyitottam, bár valami ködfátyol teljesen eltakart mindent. Egyetlen értelmes gondolat sem tudott megmaradni a fejemben. Dave szintén önkívületi állapotban volt, ami cseppet sem lepett meg.
Hirtelen fordítottam egyet magunkon, így én kerültem felülre. Végigsimítottam a hasán felfelé, egészen a válláig, majd vissza. David figyelt engem. Kicsit pihentem, majd lassan, szenvedélyesen elkezdtem mozogni rajta. Lehunyta azokat a gyönyörű, aranyszín szemeit és felsóhajtott. Vigyorogtam, hagytam, hogy felkeljen bennem a vadállat. A mozgásom lassan vadabb lett, végül őrjöngésig fajult. De Dave sem volt különb. Rendesen kitomboltam magam és lecsusszantam mellé, majd a melkasára feküdtem és ott pihentem. Mosolyogva átkarolt. Egy mozdulattal lerántottam az ágyról a takarót és magunkra terítettem, úgy aludtam el, David karjaiban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése