- Tutus!! - Felálltam, meglengettem a farkamat és megböktem a pocakját az orrommal, mire még jobban kacagott. Résnyire nyílt az ajtó és Rach apja nézett be hozzánk.
- Jó reggelt, kincseim! - Mosolygott ránk. Én vakkantottam és meglengettem a farkamat, a kicsi meg gügyögött. Odaengedtem hozzá az apját, de a férfi felém fordult. - Remélem meg tudsz bocsátani nekem a viselkedésemért... Amúgy hoztam neked egy kis békeajándékot... - Kicsit félénken nézett rám, és elővett a háta mögül egy jókora csontot. - Tessék. Jó étvágyat. - Átadta a csontot, megsimogatta a nyakamat, majd felvette a kicsit. - Ha gondolod, gyere le reggelizni velünk. - Mosolygott rám. Bólintottam és lementem velük reggelizni. Legnagyobb meglepetésemre figyelembevették, hogy vadállat vagyok, és nem száraz kutyatápot vagy valami ilyesmit toltak az orrom elé, hanem a hentestől frissen hozott hússal kínáltak meg. Egy méretes tálcán volt rajta az illatozó hús. Megnyalogattam a szám szélét, annyira jól nézett ki. Mosolyogva néztek rám, mintha csak házikedvenc lennék. Tetszett ez a bánásmód nagyon. Csak a szabadság hiányzott egy kicsit. Az, hogy a magam ura lehessek, elvégre farkas vagyok! Elterveztem, hogy ma eltűnök az erdőben, teljesen nyomtalanul. Csak a kis Saraht sajnáltam, nem is kicsit. Mikor ránéztem, kegyeltennek és szívtelennek éreztem magamat. Az egész terv füstbement, én meg maradtam ahol voltam, a kis Sarah mellett. Végül is boldog voltam ott.
Az aznapi terv pedig nagyon tetszett. Egy tóhoz mentünk pancsolni. Bizony: menTÜNK! Engem is valahogy elvittek, pedig nem volt egyszerű. alig fértem el, de Sarah jelenléte kicsit elterelte a figyelmemet arról, hogy a 7 személyes kocsi hátsó ülése előtt fekszek. De legalább Sham is ott volt, így ketten nyomorogtunk hátul. Mikor néha megmoccant és belerúgott véletlen az oldalamba, esetleg a hasamba, mindig rámordultam, hogy maradjon már nyugton, mert így is elég szűk itt a hely kettőnknek.
- Shamino, nem maradnál végre nyugton? Szerencsétlen Ariel nem fér el! - Szólt hátra dühösen a férfi, én pedig helyeslően vakkantottam, majd felsőbbrendű pillantást vetettem a bátyámra és picit kinyújtottam a nyelvemet, amin Rach, aki egész úton hátra volt fordulva, halkan kuncogott.
Hosszú kocsiút után végre megérkeztünk a tóhoz. Én amint kimásztam a kocsiból, halkan nyögve nyújtózkodtam, majd ezet kilométer per órával futottam neki a víznek, felugrottam és nagy csobbanással érkeztem bele. Rachael nevetve figyelt és a többiek is kiszálltak, miközben én vidáman ugrándoztam a vizben. Megszimatoltam a tó nem valami tiszta vizét, mire az belement az orromba. Nagyokat prüszkölve próbáltam kitessékelni belőle.
Rach nevetve levetkőzött, -meglehetősen előrelátóan fürdőruhát vett alá- és nevetve utánamjött. A vízből visszakiabált Shamnek.
- Te nem jössz? - Mosolygott rá.
- De. - Shamino is levette a ruháit és begázolt hozzánk, természetesen fürdőnadrágban. Sarah visítozva szaladgált, jött volna befele, de megfogták és -amilyen gyorsan csak lehetett-,felrakták rá a karúszókat. A kicsilány sikítozott, és meglehetősen furcsán nézett. Mikor elengedték, 110-zel rohant be hozzánk. Türelmesen álltam és néztem. Nem tudtam, ez kívülről mennyire látszódott, de elmosolyodtam. Rach nevetve figyelt minket, mikor valami fura zajra lettem figyelmes a túlpart felől. Arrafele kaptam a fejemet, és láttam, amint egy krétafehér bőrű ember ruhástól megy bele a vízbe és eltűnik benne. Halkan morogni kezdtem, féltettem a többieket, főleg Saraht. Rach nem vett észre semmit, teljesen nyugodtam úszkált, ahogyan a többiek is. A kicsi felmászott a hátamra, ezzel kicsit lekötötte a figyelmemet. Úszkáltam vele egy kicsit, de nem ott, ahol mély a víz, csak annyira mentem be, hogy a hátam és Sarah MÁR víz alatt legyen, de a fejem és a kis védencem buksija MÉG kint legyen belőle, közben folyton Rach felé pislogtam. A kislány motor szerű hangot adott ki a szájával, amin jót vidultam. Rach nevetve a bátyám hátára ugrott, ezzel berántva a víz alá. Rachael megszeppenve jött fel és az alsó ajkát rágcsálta.
Elszakadt a cérna. Odaúsztam hozzájuk, és intettem, hogy vigyázzanak Sarahra. Rach levette a hátamról, majd kérdőn pillantott rám, aztán Shamre. Én csak leúsztam a víz legmélyére, és szembetaláltam magam a vámpírral. Rátámadtam. Egy kis ideig bírkóztunk, de elfogyott a levegőm, és fel kellett jönnöm. Levegőért kapkodtam, de ő visszarántott a víz alá. Hirtelen megláttam Rachaelt közeledni. Kifújtam az összes levegőmet, hogy visszatartsam, de nem fordult meg. Kezdtem szédülni, nem volt levegőm, a vámpír viszont nem engedett el. Rach egy pillanatra megdermedt, de aztán lassan közelebb úszott. Harcoltam, de vészesen gyorsan fogyott az erőm. A lány végre felúszott, de visszajött. Addigra viszont elfogyorr végleg minden erőm s moccanni se tudtam. Szegény Rachael nagyon megijedt és gyorsan felment a felszínre és elkezdett kifele úszni, gondolom a bátyámnak akart szólni. A vámpír elengedett és őt kapta el. SZerencsétlen lány nagyon megijedt, nem tudta, mi van. A nomád meg akarta ölni. Minden erőmet összeszedtem, és egy erőteljes súlytással végigkarmoltam a vámpír vállán, mire az elengedte Rachet. Nem volt levegője és rengeteg viszet nyelt. Felúsztam, és zihálva újra levegőt vettem, majd visszamentem a barátnőmért. A nomád addigra elmenekült. Óvatosan a fogaim közé vettem Rach karját és kivontattam a partra a többiekhez.
Még mindig nem moccant és levegőt sem vett. Elkezdtem olyan hangosan üvölteni, ahogy csak tudtam. Az egész erdő megremegett a sírásomba. Rach még mindig nem moccant. Rátettem a mancsomat a hasára és egy hirtelen mozdulattal ránehezedtem, majd leszálltam róla. Nem reagált. Nem mertem még egyszer megkockáztatni, ezért Shamhez rohantam, vadul megragadtam a karját és odaráncigáltam Rachhez. Megijedt és letérdelt mellé, majd mesterségesen lélegeztette. Mind a ketten nagyon aggódtunk miatta. A lány egy ideig nem reagált, majd hirtelen levegőt vett és résnyire nyitotta a szemeit. Én örömömben hevesen elkezdtem nyalogatni az arcát. Meg akart simítani, de amikor felemelte a karját, összeszorította a szemeit és felszisszent. Eszeveszetten vinnyogtam. A lány nem mozdult, csak nézett fölfele. Hozzányomtam az orromat az övéhez. Rámpillantott és halványan mosolygott.
- Jól vagyok. - Megpróbált felülni. Valami halkan zörgött nem messze tőlünk. Felkaptam a fejem és megláttam a vámpírt. Felborzolódott a szőr az egész hátamon és vadul morogva rátámadtam. Félreugrott és elkezdett futni, én meg tána. Üldöztem, keresztül az erdőn. A fák kérgére nem egy szőrcsomóm felakadt, de mivel elég gyorsan mentem, nem egyszer a bőrömet is leszakította, de nem törődtem vele. El akartam kapni a nomádot és széttépni. Semmi más nem számított. Végigfutottunk az erdőn, mikor hirtelen befékezett és felém fordult. A szemei úgy villámlottak, hogy ijedtemben hátrafordultam, kishíján elestem és visszafutottam Rachaelhez és Shamhez. Hajszolt. Látta, hogy fáradok, ezért egyre jobban hajtott. A tüdőm már nagyon szúrt, és ziháltam. A lábaim már égtek, alig bírtam a tempót. Megláttam Shamet és Rachaelt. Öt méterre tőlük befékeztem, a mancsomat felvágták a tüskék és apróbb, éles kövek.
Rach ijedten fordult hátra. Elég szörnyű látványt nyújthattam, mert kissé lefagyott. Felmordultam, kivillantottam a fogaim, megperdültem és rávetettem magam a vámpírra. Sikerült elkapnia a szájamat és összeszorította, nem engedte, hogy kinyitsam, majd leszorított a földre. Felfelé feszítette a fejemet, el akarta törni a nyakam. Rach odarohant hozzánk. Mindannyian tudtuk, hogy nincs esélye, ő mégis bátor volt. Kihasználtam a lány okozta meglepetést és kiszabadítottam az álkapcsomat, majd darabokra téptem a nomádot. Mikor végeztem, mind a négy lábamat szétvetve álltam és reszkettem. Próbáltam talpon maradni. Könnyek szöktek a szemembe. Láttam, hogy Rach fél tőlem, és ez nagyon fájt. Odarohant hozzám és átölelte a nyakamat. Nagyon halkan nyöszörögtem. Felemeltem a fejemet, és mivel csak a nyakát értem el, azt nyalogattam meg, mire elnevette magát. Valahogy kiszabadítottam magamat Rachael görcsös szorításából, majd Shammel összeszedtük a jéghideg testrészeket és elégettük. "Pokolra veled, nyamvadt vérszívó!" A lány elmélyültem bámulta a füstöt. Halkan morogva néztem a tűzbe, ami mintha hívogatott volna, ezért tettem felé egy óvatos lépést. Majd még egyet és még egyet. Teljesen a hatalmába kerített egy érzés. Nem tudtam ellenállni a lángok hívásának.
- Ariel, gyere el onnan! - Rachael hangja távoli volt, vízhangzott a fejemben. Csak a tűzre figyeltem. Megéreztem a szügyemen a meleget, majd egyre terjedt tovább az egész testemre. Kellemes borzongás fogott el.
- Ariel!! Gyere ide, most azonnal!! - A bátyám parancsa sem tűnt többnek puszta kérésnél. Ekkor megéreztem a mancsom alatt az égő füvet. Ekkor egy iszonyat erős súlytás érte a hátsó felemet, ami teljes mértékben kijózanított. Átudrottam a tűzön, egyenesen bele a jéghidegnek tűnő tóba. Mikor visszanéztem, Sham rámvigyorgott. - Hűtsd le magad, hugica! - Erre csak egy kis morgolódással feleltem, majd kinyújtottam rá a nyelvemet. Mikor kimásztam, a hófehér bundám itt-ott korom fekete volt. Megperzselődött. Rachael fejcsóválva lehuppant a földre, én pedig nem hagyhattam ki az alkalmat, ledöntöttem, ráfeküdtem és önelégülten a képébe vigyorogtam. Rach pedig felfele vigyorgott. Halkan vakkantottam egyet.
- Majdnem olyan hülye vagy, mint a bátyád. - Vigyorgott. Nyüszítve félrenéztem. Nagy nehezen felült és kedvesen végigsimított a móbundámon. - A tűz nem játék. - Erre mondoglódtam. Azt akartam mondani: olyat mondj, amit nem tudok! Mosolyogva megráta a fejét. - Jól van, kussolok. Nem vagyok az anyád. Jogilag meg szabad farkas vagy. - Vigyorgott, mire csak dühödten fújtam egyet. Ártatlanul nézett rám. - Most meg mi van? - Elkezdtem magyarázni mi a bajom. Hogy egyálltalán nem vagyok szabad, és hogy úgy viselkednek velem, mint valami kis házikedvencel, pedig vadállat vagyok. Rach úgy tett, mintha értené. Bólogatott, helyeselt, de a végén megjegyezte: - Hát ebből egy kukkot se értettem. - Tehetetlenül hátravetettem a fejem és vonyítani kezdtem. Tudtam, hogy ez most nagyon fájdalmasan hangzik, de nem érdekellt. Erre Rachael elkomolyodott és szomorúan nézett rám. - Szeretnél elmenni egy kicsit? Nem muszáj ma hazajönnöd velünk, ha nem szeretnél. Mászkálj egy kicsit az erdőben! - Megint magyarázni kezdtem, hogy jól érzem magam velük, csak egy nagyon kicsi szabadságot szeretnék. Például, hogy ne kelljen a házban éjszakáznom. Rach segélykérően Shamre pillantott.
- Ne ijedj meg. - Azzal gyors mozdulattal lekapta a fürdőnadrágot és át is változott. Rach ledöbbent, de nem félt.
-"Csak annyi, hogy nem akarok a házban éjszakázni. Ennyit mondtam."- Magyaráztam el neki is.
-"Oké, megmondom."- Megnyalta a pofámat, majd visszaváltozott és felkapta a nadrágját. Figyeltem őket, ahogy a bátyám fordít Rachaelnek. A lány a szájára szorította a kezét, hogy elfolytsa a nevetését.
- Értem. - Bólogatott hevesen, nevetőgörcs kerülgette. Sham háta mögé mentem, leültem és kiskutya szemeket meresztettem Rachre. - Ariel, ott éjszakázol, ahol csak szeretnél. Rám összpontosított -de legalább is próbált. Valami éneklés szerűt produkáltam, nagyon örültem. Erre a lány nem bírta tovább, fuldoklott a nevetéstől. Nagy szemeket meresztettem, nem értettem, mi baja. Két kézzel befogta a száját és megrázta a fejét, jelezve, hogy nincs gáz. - Menjünk, keressük meg apámat, izé... igen, azt, az apámat! - Elindult az egyik irányba és nagyon uralkodott magán, hogy ne törjön ki megint nevetésben.
- Bauw? - Néztem rá kételkedve. Majd intettem a fejemmel, hogy az apja a másik irányba van.
- Öm, ja, igen. - Iránytváltoztatott és végre jó felé ment. Sham is utána poroszkált, de én nem moccantam. Csak néztem őket. A lány tisztára úgy festett, mint egy részeg. Énekelve, táncolva ment előre. Minden izmom lassan kőkeményre feszült, támadni akartam. Vonagló húsba és meleg vérbe mártani a fogaimat. - Na, mi van, Ariel? Nem jössz? - Nagyon vidám volt. Én viszont már reszkettem, meglapultam, de próbáltam visszafogni magamat, hogy ne támadjak rá. Furcsán nézett rám, látszott, hogy nem érti, mi bajom. - Jól vagy? Gyere, menjünk vissza a többiekhez! - Megindult felém, én meg vadul rámorogtam, kivillant az összes fogam. Megtorpant, majd teljes bizalommal újra elindult felém. Csakhogy én már nem AZ az Ariel voltam, akit megismert. Kiszabadult belőlem a vadállat. Még vadabbul morogtam és összecsaptam a fogaim. Újfent megtorpant, aztán elöntötte a méreg. - Ugyan már Ariel! - Azzal határozottan megindult felém. "Ez nem tudja, mikor kell feladni?" Ugrottam egyet előre, egy pillanatra sem hagyva abba a morgást. Minden izmom pattanásig volt feszülve. Összeszűkült szemekkel meredt rám. - Ne csinálj jelenetet, Ariel!
- Rach, ezt nem kéne. - Figyelmeztette Sham, de a lány nagyon makacs volt. Határozott lépést tett felém, mire vadállat módjára csaptam össze a fogaimat. - Rachael, kérlek! - Szabályosan könyörgött.
- Nem érdekellsz, hagyjál békén! - Elég gorombán vágta Sham fejéhez.
- Oké, de nem engem fog széttépni. - Közölte higgadtan. Kihasználtam ezt a kis időt és elrohantam. A szívemet követtem, tudtam, hogy hazafelé tartok. A régi házunk felé, ahol a kiskoromat éltem le. A boldog emberi éveket. Nem kellett tíz perc, hogy odaérjek. Leültem a két sír elé, és hangosan vonyítani kezdtem. Sirattam a szüleimet és az ember létemet. Aztán felálltam ész összeszedtem magam. Visszafutottam a bátyámhoz és Rachaelhez. Túl gyorsan mentem, és nem vettem észre kiálló faágat. Elég hegyes volt, én meg elég gyorsan mentem, így az belefúródott a melkasomba. Felüvöltöttem és a földre zuhantam. A fán végigcsorgott a vérem, én meg visszavettem emberi alakomat. Nem akartam faraks alakban maradni, erősen koncentráltam, és sikerült. Viszont így még nagyobb életveszélyben voltam. Légzésem akadozott, a fájdalom kegyetlen hullámokban söpört végig rajtam. Hallottam, ahogy a bátyám farkas alakban rohan oda hozzám, majd el is megy. A szemem már rég csukva volt, és nem is nyitottam ki. Hirtelen Rach hangját hallottam meg magam mellől.
- Sham! - A hangja most más volt. Ijedt.
- Jövök. - A bátyám teljesen nyugodtan beszélt. Rachael megfogta a kezem és vígasztalóan beszélt hozzám.
- Semmi baj, nyugodj meg! - Amennyire maradék erőmből futotta, megszorítottam a kezét, jelezve, hogy egyenlőre még élek. Majd újabb fájdalomhullám indult ki az ágtól.
- Ááááh!! - Sikoltottam fel.
- Ne mozogj! Maradj nyugton! - Kedvesen beszélt. Elsírtam magam, fájt az egész melkasom.
- R... Rach... - Nehezen, de kimondtam, majd megremegtem.
- Igen? - Reménykedve suttogott. - Mi az, Ariel, mond!
- N... Nem muszály itt... Itt lenned... - Remegtem. Nem akartam fájdalmat okozni neki.
- Ezt a mondatot be se fejezd! Itt a helyem és kész. - Határozott volt. Nagyon határozott. - Itt leszek, amíg a bátyád el nem küld a fenébe. - Kuncogott. Nehezen kinyitottam a szemem és ránéztem. - Mindjárt elmúlik. - Halványan rámmosolygott, majd a Shamhez fordult. - Na? Hogy haladsz? - Sürgető volt a hangja, aggódott értem.
- Ááh. Ki kell hívnunk a mentőket. - Shamino komoly volt. Rach beleegyezően bólintott. - Légy erős, húgom. Ez most nagyon fog fájni. - Megfogta az ágat és erőteljesen megrántotta, ezzel szó szerint kitépve azt a melkasomból. Felsikoltottam, rettenetesen fájt, szinte már elviselhetetlenül.
- Hívom a mentőket. - Pattant fel Rach. Sham bólintott és leszorította a sebet, de még így is rohamosan gyengültem, a vér nem maradt a testemben. Hallottam, amint a mentők megérkeznek. Felraktak a hordágyra, majd be a mentőautóba. Arany színű pontok kezdtek táncolni a szemem előtt, majd minden elsötétült.
Mikor felébredtem, Dave mellettem ült és fogta a kezem. Rámosolyogtam, mire látszott rajta, mekkora kő esik le a szívéről.
- Szólok a bátyádnak és Rachaelnek. - Azzal gyors csókot nyomott a szájamra és kifutott. Alig ért vissza, Rach rontott be a szobába.
- Mi történt?! - Erre mind a ketten ránéztünk.
- Nyugalom, csak felébredt. - Nyugtatta. A lány borzasztóan megkönnyebbült.
- Heló. - Mosolyogtam rá. Aggódva fürkészett.
- Hogy érzed magad? - Most mit lehet erre válaszolni? Oh, köszi, jól, mindjárt táncra is perdülök! Magamban nevettem kicsit, majd elmondtam az igazságot.
- Mintha átment volna rajtam egy úthenger. - Csuktam be a szememet. Dave rátette a kezét a sebemre, mire felszisszentem.
- Auh... - Az arcom kissé összerándult. Rach összeszorította a szemét és elfordult, nem bírta nézni. - Ha nem bírod, nem muszály bentmaradnod. - Mosolyogtam rá megértően. Visszafordult és makacsul összeszorította a száját.
- Maradok. - Kuncogtam, amit nem kellett volna. A varrás élesen beleszúrt a melkasomba.
- Aúú! - Jajdultam fel. Rachael meg szomorúan nézett rám. - Valaki hívna egy nővért, hogy adjon már valami fájdalomcsillapítót?? - Kezdtem nagyon ingerült lenni. Rach felpattant és egy nővérrel jött vissza, aki végre fecskendezett az infúziómba gyógyszert. Lassan leragadtak a szemeim és jó mélyen aludtam. Csak éjfél fele ébredtem fel újra. Dave mellettem volt és a fülembe suttogott.
- Ez most kicsit fájni fog. - Majd a nyakamba harapott. Az egész testem égni kezdett, sikítottam a fájdalomtól, ami szinte elviselhetetlen volt. Majd nem kevés idő múlva végre abbamaradt. De valami megváltozott bennem, nem is kicsit. Tisztán éreztem.
Leszedett rólam mindent, amit rámkötöttek, és átadta a ruháimat, bár nem tudtam, hogy szerezte meg őket. Gyorsan átöltöztem, és arra gondoltam, hogy jó lenne átváltozni. Abban a pillanatban át is alakultam. Nem értettem, hogy lehet ez.
- Vámpírfarkas lettél. - Mosolygott rám David. Hirtelen minden tiszta lett. Megharapott, én meg átváltoztam. Megmentette az életemet. Hálás voltam neki, leszámítva azt, hogy nem akartam szörnyeteg lenni. Aztán belegondoltam, és rájöttem, hogy mindegy, mivel már az vagyok. Intettem, hogy menjünk haza. Bólintott, majd villámgyorsan eltűntünk a kórházból. Mikor az utcán voltunk, odafordult hozzám. - Kérlek változz vissza egy pillanatra! - Megtettem. Amint emberi alakot öltöttem, magához rántott és megcsókolt. Rátámaszkodtam a vállára, és viszonoztam. Elváltunk és visszavágtattam Rachaelékhez. A lány apja teljesen ki volt akadva, magából kikelve üvöltözött. Viszont mikor meglátott engem, azonnal megenyhült. Odarohant hozzám és elkezdett gyömöszkélni, majdnem megfogytott.
- Jaj, hát itt az én Csillagbogaram! Icipici farkaskája apucinak... Ki a legjobb gazdi a világon? Na kicsoda? - Megnyalogattam az arcát, hogy jelezzem: természetesen Ő. majd felállt és kedvesen, de mégis szigorúan és keményen odaszólt Shamnek és Rachaenek. - Ti még itt vagytok?! Későre ját, sipirc az ágyba! - Szegény Rach megkövülten állt a bátyám mellett, mire én odamentem, finoman a fogaim közé vettem a lány csuklóját és elkezdtem befelé vonszolni. Elengedte Sham kezét és visszapillantott rá. Eleresztettem és vakkantottam, hogy menjen be, és Shaminot is erélyesen meglöktem befelé. Vették a lapot és bementek a házba, én pedig visszamentem a gazdimhoz, aki agyon nyomorgatott. Sarahra pillantottam, majd üdvözlésképp vakkantottam neki és meglengettem a farkamat. A kicsi tapsikolni kezdett és felém nyújtózkodott. Engedelmesen odamentem és megböktem az egyik pici tenyerét az orrommal.
- Tutuska. - Símogatott meg nagyon óvatosan. Lehunytam a szememet, és halkan, jólesően morogtam. Símogatott, közben folyamatosan azt kántálta: Tutuska! Lelapította a füleimet, majd jót nevetett rajta, hogy "visszaugrik" a helyére. Ránéztem az édesanyjára, és intettem a ház felé, hogy le kellene fektetni. A nő, aki eddig mosolyogva figyelt minket, felvette a kicsit, aki kicsit nyűglődött, de látszott rajta, hogy már tényleg nagyon álmos. Mosolyogtam és bekíréstem őket a házba. Az anya lerakta a picilányt a kiságyba, aki már félig elszundított. Én a szobaajtóban vártam, és közben hatalmasat ásítottam - akkorát, hogy valószínűleg az összes fogam kilátszott, az álkapcsop meg majd' kiugrott. Elmosolyodott, megsimogatott és intett, hogy kövessem. Szépen, fegyelmezetten mentem utána, le a konyha felé, majd megállt a közepén és kedvesen mosolyogva megkérdezte:
- Éhes vagy? - Kicsit köhécselés szerűen kuncogtam, majd a tekintetemmel üzentem neki: ez még kérdés? Rach és Sarah anyja elmosolyodott és telepakolt egy óriási tálat mindenféle finomsággal. Mikor már púpos volt, lerakta elém. - Parancsolj! Jó étvágyat! - Köszönetképpen megnyalogattam a kezét. A saját gyermekeként tekintett rám, én meg igazán családtagnak éreztem magam. Hozzádörgöltem a fejemet. Kedvesen felnevetett és megsimogatott. - Ugye tudod, hogy nagyon hálásak vagyunk neked? - Szelíden, halkan suttogott hozzám. Oldalra fordítottam a fejemet és meglengettem a farkamat.
- Bwuh! - Fejtettem ki a véleményem. Még egyszer megsímogatott, jóéjt kívánt, majd elment aludni. Kíváncsian néztem utána, de az illatok csábításának engedtem végül és megvacsiztam. Utána körbenéztem, hogy ki van még ébren. A nappaliban szólt a tévé, ezért benéztem. Rachael apja észrevett, és intett, hogy menjek oda mellé az óriási kanapéra. Bátran besétáltam és eterültem, a fejemet az ölébe hajtva. Megsimogatott.
- Hol kóboroltál ma, kislány? - Felnéztem rá, söprögettem egy kicsit a farkammal a kanapén. Elnevette magát. - Te vagy a legnormálisabb gyerekem. Komolyan mondom. - Erre csak vakkantottam egyet. Szeretetteljesen megsímogatta a fejemet. - Nem vagy fáradt? - Válaszul hatalmasat ásítottam. Ő is ásított és kikapcsolta a Tv-t. - Gyere, menjünk aludni. - Egyetértően bólintottam, majd felálltam. Felmentünk az emeletre. Megvártam, míg lefekszik, utána benéztem Shamhez és Rachhez. A látvány, ami elém tárult, nem kicsit rázott meg. A bátyám pólója ki volt gombolva, és Rachael pólóját pedig félig már felhúzta. A lány nem vett észte, ezért kérdőn pillantott Shaminora, az pedig felém biccentett. Rach követte a bátyám pillantását, és amint meglátott, teljesen elvörösödött, Sham ingjével kezdett babrálni.
- Ez kínos... - Csak ennyit tudott suttodni és a fivérem melkasába temette az arcát. Halkan morogtam. A lány felállt, megigazította a ruháját és mondott egy értelmes ötletet. - Szerintem aludjunk. - Intettem, hogy forduljanak el egy kicsit. Rachael becsukta a szemeit, ahogy Sham is. Gyorsan visszaváltoztam.
- Huh, de sokkal jobb így. - Vakaróztam még egy picit. Rach halványen elmosolyodott.
- Jó éjszakát. - Azzal lefeküdt és magárahúzta a takarót. Úgy döntöttem, ugratom egy kicsit.
- Zavarban vagy, Piroska? - Vigyorogtam rá. Lerántotta a fejéről a takarót.
- Nem. - Gyorsan vissza is húzta. Elszomorodtam, átváltoztam és kimentem a szobából, Sarah mellé. Elnyúltam a kiságy előtt, magamrahúztam a takaróm és békésen elszundikáltam. Arra ébredtem, hogy valaki óvatosan végigsimít a hátamon. Álmosan pislogva felnéztem. Dave guggolt mellettem. Biztosra vettem, hogy ez csak egy álom. Gyengéden végigsimított az arcomon.
- Ha nem változol vissza, nem tudlak megcsókolni. - Suttogott, majd elmosolyodott. Azonnal visszaváltoztam. Hozzámhajolt és óvatosan megcsókolt. Elmosolyodtam és visszacsókoltam. A menyországban éreztem magam Vele. - Alig jutottam be... először át kellett másznom a kapun, aztán fel az emeletre, be Rachael szobájának az ablakán, és még az ajtót is meg kellett keresnem. - Vigyorgott.
- Oh, te szegény! - Vigyorogtam vissza, majd megsimítottam az arcát és megcsókoltam. Azonnal visszacsókolt. Annyi vágy volt benne, aminek nehéz volt ellenállni, de a kicsi miatt ment. Kicsit szórakoztam vele. A vállánál fogva ledöntöttem és rátámaszkodtam a melkasára. Két centiről vigyorogtam a képébe. Akadozó lélegzettel figyelt.
- Mi... Mit művelsz? - Nézett a szemembe.
- Onnan hogy látszik? - Mosolyogtam rá kedvesen.
- Nem rossz... De viszont... - Egy könnyed mozdulattal fordított a helzetünkön. - Így sokkal jobb. - Vigyorodott el.
- Itt? Most? A kicsi előtt? - Vigyorogtam vissza rá.
- Nem, igazad van... - Felült és beletúrt a hajába. - ...tényleg nem kéne.
- Majd... ha otthon leszünk, oké? - Mosolyogtam rá édesen. Csillogó szemekkel bólintott, mire csábító mosolyt küldtem felé. Megcsókolt, én pedig azonnal visszacsókoltam. Kicsikét még szórakoztam vele, próbáratettem az önuralmát. Lassan dőltem hátra. Mielőtt lefeküdtem volna, megtámaszkodott és gyorsan elhúzódott.
- Ez nem volt tisztességes! - Vigyorgott.
- Soha nem játszok tisztességesen! - Nevettem. Halkan nevetett velem. Ásítottam egyet. Végigsimított az arcomon.
- Fáradt vagy. Aludnod kéne. - Mosolygott rám.
- Ahoz vissza kell, hogy változzak. Ha reggel emberként találnak, iszonyú nagy balhé lesz. - Mondtam álmosan. Elmosolyodott.
- Rendben van. Holnap találkozunk... - Kacsintott rám.
- Ühüm... - Visszaváltoztam, és má el is aludtam. Iszonyatosan ki voltam merülve, hosszú volt a nap. Azt még érzékeltem, hogy megsimogatja az arcomat, majd kisétál a szobából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése