A konyhában már mindenki ott volt. Vakkantással üdvözöltem őket, mire köszöntek nekem és ettek tovább. Saraht az anyukája betette azz etetőszékbe és nekem is tett oda egy nagy tál finomságot, amihez hozzá se értem. Valahogy nem volt étvégyam. Az eszem egész máshol járt. A gondolatoktól, amik a fejemben kavarogtak, elkezdett égni a gyomrom. Szép lassan a bejáratiajtóhoz sétáltam és megpróbáltam kinyitni. Rach apja azonnal felpattant és kinyitotta nekem. Úgy-ahogy rámosolyogtam és kimentem.
Körbeszimatoltam a kertben, nem kellett sok idő, hogy megtaláljam azt a fajta füvet, amire szükségem volt. Rágcsáltam belőle nem is keveset, de a lángok még mindig ott voltak a hasamban, nem akartak csillapodni sehogyse. Halkan nyöszörögtem, mer meglehetősen kellemetlen volt. Az apa utánamjött és most aggódva fürkészett. Eszembejutott, hogy a tegnapi hús után kezdett picit fájni a hasam. Nem nagyon érdekellt, kibírtam, ezért visszamentem a gazdimhoz és a keze alá simítottam a fejemet. Megismogatott, majd visszament reggelizni.
Egy kis ideig néztem utána, majd elmentem az erdőbe és vadásztam, hogy mikor Daviddel leszek, ne legyek éhes. Sikerült haragból leterítenem egy méretes szarvasbikát, amit kényelmesen el is falatoztam. A gyomorégés valamennyire abba is maradt, úgyhogy megkönnyebbültem és elindultam hazafele. Valami érthetetlen gyengeség futott át rajtam és összeestem. Elfeküdtem az oldalamra, és vártam, hogy valami történjen.
Történt is. Dave hirtelen ott termett a semmiből. Láttam rajta, hogy nagyon aggódik értem.
- Ariel, könyörgöm, változz vissza, mert így nem tudok segíteni. - Suttogott. Nyöszörögtem, majd nehézkesen hasraküzdöttem magam és visszavettem az emberi alakomat. David a karjaiba vett és futni kezdett velem. Elszédültem a mellettem villámgyorsan elzúgó fák látványától.
- Dave... Lassíts, kérlek! - Kapaszkodtam bele, és a józanságba. Lassított, normál futótempóra.
- Hogy érzed magad? - Mosolygott rám kedvesen.
- Nem valami jól. - Ez a hangomon is hallatszott. Megértően mosolygott.
- Nemsokára jobb lesz. - Becsuktam a szemem, és hittem neki.
- Remélem is... - Borzasztó volt az az émelygés ami a hatalmába kerített. Elmosolyodott és futott tovább. Kis idő múlvahazaértünk. David letett a kanapéra, hogy pihenjek egy kicsit. Fura volt, hogy az ülő-fekvő alkalmatosság nem mozog. Nem mertem elengedni a szerelmemet, ezért az ölébe ültetett. A gyomrom már nem akarta kiadni a tegnapi vacsit meg a mai reggelit, de egy kicsit még szédültem. David látványa viszont teljes mértékben megnyugtatott és elmúlt a tengeribetegségem. Lehajtottam a fejemet a vállára és nyugodtan ültem.
Gyengéden megcsókolt. Azonnal visszacsókoltam és szép lassan ledöntöttem a kanapéra. Hagyta magát, mire elmosolyodtam.
- Na, mi az? Most hagyod magad, hm? - Ajkaim a nyakát cirógatták, miközben beszéltem hozzá. Csak megrázta a fejét, végigsimított a hátamon és magaalá fordított. Nem nagyon tetszett, hogy én vagyok alul, de vegül beletörődtem. - Inkább a szobában. - Mosolyogtam rá, mire fájdalmasan felnevetett.
- Még valami? - Nézett a szemembe.
- Nem, más nincs. - Kuncogtam, majd kurtán-furcsán megcsókoltam és kicsusszantam alóla. Hívogatóan mosolyogtam, miközben a lépcső felé hátráltam, ő pedig örömmel követett. Végül már kergetőzve futottunk fel a lépcsőn, be a szobámba. Pont az ajtóban kapott el, hátulról átölelt és úgy fordult, hogy bevágja a fa nyílászárót, ami majdnem kitört.
A nevetésünk most nem teljesen vidám volt. Valami keveredett bele. Valami forróság. Tekintete az enyémet kereste, szemei most izzó parázsként perzseltek, a csókja is más volt. Vad, forró... Engem is valami belülről égetett... Valami, ami minden józanságot szétmarcangolt és eszünket vette.
Már nem elégedtünk meg a lelki szerelemmel. Testileg is szeretni akartuk egymást. Végül már nem ismertem rá. Teljese megvadult, letépte rólam a pólómat és a falnak nyomott, nem tudtam moccanni sem. Majd rámvigyorgott, átölelt és finoman az ágyhoz vezetett. Könnyedén megszabadultunk a ruháktól, utána már nem volt köztünk semmi. Még egy papírlapot se lehetett volna begyömöszölni fedetlen testeink közé.
Az addig csöndes szoba életrekelt. Egyikőnket sem érdekellt más, csak az, hogy ott vagyunk, csak mi ketten, és senki más. Nem számított semmi. Az érzés elragadott mind a kettőnket, lassan a saját hangunkat sem hallottuk. Nem engedett el egy pillanatra sem. Szorosan húzott magához, de fájdalmat nem okozott még véletlen sem.
Mikor kezdtem fáradni, mellémfeküdt és átölelt. Ráfeküdtem a melkasára, és úgy fújtam ki magam. Mikor már úgy-ahogy kaptam levegőt és nem ziháltam annyira, felé fordultam.
- Vissza kellene mennem. - Támaszkodtam a melkasára. Nagyot sóhajtott.
- Nagyon muszály? - Nézett rám könyörgően.
- Hát, ha nem akarod, hogy szóljon a rendőrségnek, akkor igen. - Gyors csókot nyomtam ajkaira, majd kerestem a szekrényemben valami felvehetőt. - Menjünk. - Mosolyogtam rá, majd elindultam, Vele a nyomomban. Kint átváltoztam és visszaszaladtam Rachaelékhez, de már akkor éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. Mikor beértem a jól ismert udvarra, nem volt több erőm, összeestem. A hasam iszonyatosan csikarni kezdett, ezért felüvöltöttem. Reszkettem, ziháltam és nyüszítettem. A hasam felé kaptam, mintha legalább is ki tudnám szedni belőle a fájdalmat.
Rach apja kirohant, a nyomában a többiekkel. Kínomban már a földbe mélyesztettem a körmeimet. A gazdim, Mr. Selton aggódva figyelt, a bátyám meg letérdelt mellém, majd simogatni kezdett.
- Mi a baj? - Kérdezte nagyon halkan. Összehúztam magam, hátha attól kevésbé fog fájni a hasam, de nem jött be. Ugyanúgy szúrt, annyira, hogy nem bírtam ki, felvinnyogtam. Sham folyamatosan simogatott és nyugtatott. Éreztem, ahogy a hasam egyre kevésbé mozog velem együtt. Alig kaptam levegőt, fulladáshatárra értem. Aztán valahogy az orromba jutott valami nagyon fura szag a fűről. Rovarirtó. És nem is kis mennyiségben. Mérgezést kaptam. Elég csúnyát. Felvonyítottam, iszonyatosan fájt a gyomrom, az izmaim teljesen begörcsöltek. Megláttam valami olyan füvet is, ami mérgező rám nézve. És meg volt rágva. Szóval tulajdonképpen lemérgeztem magam.
Mr. Selton berohant a házba és nem sokkal később egy férfi parkolt le a ház előtt. Odajött hozzám és megvizsgált, majd kijelentette:
- Be kell vinni a kórházba. Nem tudom mit evett, de le lett mérgezve. - A család segített felkelni, majd beraktak a kocsiba. A gazdám iszonyat gyorsan hajtott. Fehér köpenyes orvosok bekísértek valami csempézett szobába és egy csövet akartak leerőtetni a torkomon. Nem engedtem, elfordultam mindig, amikor megpróbálák a számbaerőltetni. Végül mégiscsak sikerült nekik. Lefogtak, nem engedték, hogy elmenjek. Végül kimosták a gyomrom és infúziót kötötek rám.
A takaró jó puha volt, amire raktak. Kicsit kába voltam, gondoltam, hogy nyugtatót adtak nekem. Nyugodtan feküdtem, és vártam, mi következik. Már nem fájt a gyomrom és megnyugodtam. Nyílt az ajtó és Sham meg Rachael jött be hozzám. A lány leült mellém, láttam rajta, hogy teljesen ki van készülve. Az ölébe hajtottam a fejemet, hogy kicsit vígasztaljam. Óvatosan megsimított, nagyon rossz kedve volt. Az idegei romokban hevertek. Az ő szomorúsága átragadt rám is. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, nyöszörögve feküdtem. Halványan, minden vidámság nélkül elmosolyodott. Kétségbeestem, nem tudtam, mit tehetnék, ezért csak elsírtam magam. Rach csendben vígasztalt. Sham is odajött és átölelte Rachaelt.
- Na, mi a baj. - Már csak ő nem sírt. Reménykedtem benne, hogy nem is fog. A lány csak megrázta a fejét, de a bátyám nem adta fel. Nem volt az a fajta. - Nem hiszek neked. - Csókolta meg. - Mond el. Kérlek. - Unszolta selymes, lágy hangon. Rachael lesütötte a szemeit.
- Tényleg semmi. - Elegem lett a gyógyszerszagból és haza akartam menni. Megpróbáltam kitépni a lábamból az infúziót, ami odakötött, de Rach finoman leszorított. - Nem szabad! Pihenned kell. - Morgolódtam egy sort, de nem különösebben hatottam meg. - Feküdj vissza. - Parancsolt rám, nekem viszont eszemben sem volt. Felsóhajtott és szomorúan lehuppant a földre, feladta. Oda akartam menni, de a lábaim felmondták a szolgálatot és összecsuklottam. - Ariel, nagyon szépen kérlek, maradj nyugton! - Nézett rám könyörgő szemekkel. Válaszképp képennyaltam. Halványan elmosolyodott, de még mindig rossz kedve volt. Felbátorodtam, elkaptam az egyik hajtincsét és finoman meghúztam. - Hé! - Végre nevetett. - Hagyd a hajamat! - Megrágtam a kis tincset ami a számban volt, bár nem nagyon ízlett. Bosszúsan nézett rám, én pedig "csöngettem" a hajával - megrántottam, mire ő felsikított. Azonnal kiköptem a tincset és prüszköltem egyet. Felszisszent és bosszúsan megigazgatta a haját. Számonkérőn néztem rá, mivel a sikolya nagyon fájt. Rettentő érzékeny volt a hallásom. - Kellett neked meghúzni a hajamat! - Dühödten vakkantottam és duzzogva elfordultam tőle a fal felé. Memoccantam és a tű nagyon beleszúrt a lábamba. Élesen felvisítottam, mert nagyon fájt. Rach ijedten kapta felém a tekintetét. Nem volt több türelmem, dühösen kitéptem a lábambó az infúzióstűt, csakhogy a bőröm is felszakadt és nagyon vérezni kezdett, mivel egy artériában volt a tű. Rachael kirohant és helyette egy orvos rontott be. Rach dühösen nézett a bátyámra és kirohant. Nem engedtem, hogy az doki hozzámérjen, inkább Rachael után mentem. A lány elrohant, az orvos meg segítséget hívott és megpróbáltak lefogni. Éktelen sivalkodásba kezdtem, nem akartam elengedni Rachet. Valahogy sikerült kiszabadulnom és kirohantam az utcára Rachael után. Még láttam, ahogy felszáll a buszra, ezért követtem a járművet, az orovssal és a segédeivel a nyomomban.
Sikerült beérnem a járgányt és ott futottam mellette, miközben szinte mindenki engem nézett belőle. Rach is észrevett és hevesen megrázta a fejét, hogy ne menjek utána. Nem különösebben érdekellt, mit gondol. Mikor végre megállt a jármű, felugrottam az oldalára. Vakkantottam, hogy ne menjen el és könyörgően néztem rá. Ki voltam fulladva teljesen. Makacsul megrázta a fejét és suttogott.
- Menj vissza, Ariel. - Én is megmakacsoltam magam, megráztam a fejemet. Leugrottam a busz oldaláról és elé álltam, hogy ha indul, akkor elüssön. Elértem a célomat. Rach leszállt és elrángatott az útból. Kiskutya szemekkel néztem rá, hogy vagy jöjjön vissza, vagy mehessek vele. Ekkor megláttam az orvost és a segédeit. Gyorsan felugrottam a buszra és farkcsóválva néztem rá. - Menjünk vissza. - Suttogta, mire én makacsul leültem. Úgy néztem rá, mintha azt kérdezném: jössz, vagy mi lesz? Megrántotta a vállán és elindult vissza. Egy kicsit néztem utána, majd mégis leugrottam a buszról és odaszaladtam hozzá. Visszapillantott rám és mosolygott. Előrenéztem és reszketni kezdtem, mert ott jöttek az üldözőim. Kérdőn nézett rám, én pedig vakkantottam, hogy ugyan nézzen már előre. Végre valahára odanézett és elkezdett a másik irányba rohanni, velem a nyomában. Visszamentünk Rachaelék házához. Mikor beértünk az udvarra, mind a négy lábamat szétvetve elnyúltam a füvön és lihegtem. A lány is leült kifújni magát, majd bement a házba, én pedig gyorsan kerestem egy bokrot és illemtudóan befaroltam, majd ott végeztem el a dolgaimat. Mikor végeztem, én is beballagtam Rachaelhez, aki a fotelban ült. A plafont bámulta és nagyon elgondolkozott. Visszavettem az emberi alakomat és leültem a kanapéra. Nem nézett rám.
- Haragszol rám? - Kérdeztem, miközben gyors pillantást vetettem vérző karomra.
- Nem, nem haragszom. - Mondta, miközben röpke pillantást vetett rám.
- Akkor? - Volntam fel az egyik szemöldökömet.
- Csak... Nem tudom, elegem van. - Sütötte le a szemét.
- Miből? Ha belőlünk, akkor csak mond el és elmegyünk. - A hangom rettentően komoly volt.
- Nem, nem, csak... tudod te naponta 5-ször vagy életveszélybe, én meg teljesen kikészülök minden alkalomal, ráadásul még a bátyáddal is mindig sikerül öszevesznünk valami hülyeségen...
- Bocsánat, hogy ijen vagyok. - Átváltoztam és elmentem, ki az erdőbe. Tudtam, hogy Sarah teljesen össze fog omlani, de most még ő sem tudott visszatartani. Nagyon fájt amit Rachael mondott. Hogy nem fogad el. Tudtam nagyon jól, hogy sérülékeny vagyok és vonzom a veszélyt, mégis nagyon rosszul esett, hogy felemlegette.
Kóboroltam az erdőben és próbáltam kitisztítani a fejemet. Elkezdtem futni. A szél süvített a fülem mellett, a lábaim alig érintették a talajt. Szinte repültem, keresztül az erdőn. Igaz, az ágaz sokszor nem csak a maromat verdesték, hanem megcélozták a szememet is, de nem különösebben érdekellt most. Megálltam és kifújtam magamat, hogy új erőre kapva tovább rohanjak. Nem sokat kellett várnom. Másfél perc alatt újra a melkasomban éreztem azt a tüzet, ami futásra késztetett. Nem álltam ellen neki, higy úgyis fölösleges lett volna.
Visszaértem Rachaelék hátsó kertjébe és ott elrejtőztem néhány bokor és fa menedékébe. Tudtam, hogy Sham olvasni fog a gondolataimban, ezért megnyugtattam, hogy nincs oka aggodalomra, itt vagyok, jól vagyok, semmi bajom nincs. Az avar kényelmetlennek bizonyult, ezért előrébbmentem a gyepre és ott gömbölyödtem össze. Olyan lehettem, mint egy hatalmas, szőrös hókupac. Nem különösebben érdekellt, mi fog történni. Úgy voltam vele, hogy ha megtalálnak, jó. Ha nem, úgy is jó. Lehunytam a szememet és szundikáltam egy kicsit.
Arra ébredtem, hogy Mr. Selton ordítozik.
- HOL VAN A FARKASOM?!?!?! - Felkeltem és szép lassan előresétáltam, majd megálltam a ház mellett és vártam, hogy hívjon. Hallottam, amint Rach félénken köszön az apjának.
- Szia, apu. - Egy percig se foglalkozott vele, nekizegezte újból a kérdést.
- Hol van a farkasom?! - Majd fütyült nekem, én pedig odaálltam a bejárati ajtóba a gazdám mögé. Rachael engem nézett, az apja meg megfordult. Azonnal a nyakamba ugrott és össze-vissza csókolgatott, a végén már attól tartottam, hogy elfogyaszt uzsonnára. De tűrtem, mert addig sem néz a lányára. Az még érdekes lett volna, mivel ki volt szívva a nyaka. A szememmel jeleztem a barátnőmnek, hogy valamivel takarja el a nyakát. A gazdim teljesen belefeedkezett az abajgatásomba, becézgetésembe.
- Hát itt az én virágszálam... Hiányoztam? Ugye hogy hiányoztam? Utyuliputyuli... - Válaszképpen megnyalogattam az arcát, közben elégedetten nyugtáztam, hogy Rach felkapott egy téli sálat, így megússza a kikapást. A gazdim bolgodan nyomorgatott, majd' megfulladtam, de tetszett amikor szeretgetnek. Rach összeszűkült szemekkel méregette a bátyámat, az meg elvörösödve behúzta a nyakát. Mr. Selton simogatott és ölelgetett, nagyon örült nekem. Komolyan, mintha legalább is valami kölyökkutya lennék! De tetszett ez a bánásmód. Rachael és Shamino felmentek, én meg szépen maradtam, lekötve a lány apjának a figyelmét. A férfi végigmért, hogy nincs-e semmi bajom. Nem volt, csak kicsit - kicsit NAGYON - koszos voltam. Elindult ki a konyhába, hogy adjon valami finomságot, de én inkább felmentem Shamhez és Rachhez. A gazdim viszont utánamszólt. - Ariel! Gyere, vacsora! - Félúton felfelé megorpantam, visszafordultam és torpedóként leszáguldottam. Majd a konyhában befékeztem, de csúsztam a kövön, és egyenesen a szekrénynek szánkáztam, majd nyekkenve terültem el a földön. - Ariel! - A hangja nagyon szemrehányó volt, ezért úgy, ahogy feküdtem, fejjel lefelé rávigyorogtam. Mosolyogva elém tolta a sok finomságot, amit ezúttal gondosan átvizsáltak.
Hasrafordultam és édesen néztem fel a gazdámra. Megsimogatott és kedvesen bíztatott.
- Egyél csak. - Megbökdöstem a kezét, hogy nyugodtan adhat nekem kézből enni, nem fogom megharapni. Felvett egy kis falatot és odatartotta nekem. Szépen, óvatosan vettem el tőle. Így kézből sokkal finomabbnak tűnt. Mosolyogva figyelt. Szépen kézből megvacsiztam. Büszkén nézett rám, jó, hogy a gombok le nem pattogtak az ingjéről. Az anyuka bejelentette, hogy vacsora, de a bátyám és Rach nem jöttek. A gazdám leült az asztalhoz, én meg elfoglaltam a helyemet mellette. Mindig ott feküdtem, hátha leesik valami, ami utána az enyém lesz.
Mivel nem akartam, hogy az apa menjen fel, gyorsan felszaladtam értük. Sajnos pont rosszkor nyitottam rájuk- megint. Rachaelnek nem tűnt fel, hogy bejöttem, mivel épp Sham nyakának a csókolgatásával volt elfoglalva. Felmordultam, hogy hagyják már abba és figyeljenek rám. Rach végre észrevett és ijedten kapta maga elé a törölközőt - mintha nem lennék én is lány. Helytelenítően megingattam a fejem, majd visszaváltoztam.
- Gyertek vacsorázni. Amúgy bocs. És az esti kis cirkuszomért is előre bocseszka. - Azzal visszavettem a farkasalakom és lementem és lefeküdtem Mr. Selton mellé. Vártam, hogy lepottyanjon valami ehető az asztalról, mert az mindig az enyém. Sarahnak nem ízlett a vacsi ezért a fél tányért kiborította, én meg felpattantam és felporszívóztam a kiömlött ételt. A kicsi tapsolt és a másik felét is leborította nekem. Boldogan feltakarítottam. A kicsilány a biztonság kedvéért fejreállította a tánérkáját és kisöpört belőle mindent. Meglengettem a farkam és az ölébe hajtottam a fejemet, ő meg a tiszta villával fésülgetett, mint valami hajasbabát. Hagytam magam, becsuktam a szememet és türelmesen, nyikkanás nélkül tűrtem még azt is, ha meghúzta a bundámat. Megsimogatott, amit nagyon tudtam díjazni. Kinéztem és láttam, hogy sötétedik. Mindenki nyugovóra tért.
Épp elszundítottam Sarah mellett, amikor odakintről éles dörrenések hallatszottak. Frászt kaptam ettől a hangtól. Vinnyogva rohangáltam a házban le-föl, mert rettenetesen féltem. Kerestem a legmegfelelőbb búvóhelyet, de nem találtam. Elkezdtem kaparni a szobák ajtaját. Nagyon féltem és egyedül éreztem magamat. Rach nyitotta ki az ajtót. Kikerekedett szemekkel, reszketve néztem rá. Beengedett, én meg visszaváltoztam és mostmár emberi alakban ijdeztem a petárdáktól.
- Nyuglom, ezek csak petrádák. - Próbált csillapítani.
- T... Tudom... - Rettenetesen féltem a hangjuktól, reszkettem.
- Szeretnél ittaludni velünk? - Mosolygott rám kedvesen.
- Ha lehet... - Majd sikkantottam egyet egy nagyobb durransától.
- Hát persze, hogy lehet. - Azzal visszafeküdt az ágyba, én pedig leültem melléjük és összehúztam magam. Rach olvasgatni kezdett, én meg ülve aludtam el.
Sikerült beérnem a járgányt és ott futottam mellette, miközben szinte mindenki engem nézett belőle. Rach is észrevett és hevesen megrázta a fejét, hogy ne menjek utána. Nem különösebben érdekellt, mit gondol. Mikor végre megállt a jármű, felugrottam az oldalára. Vakkantottam, hogy ne menjen el és könyörgően néztem rá. Ki voltam fulladva teljesen. Makacsul megrázta a fejét és suttogott.
- Menj vissza, Ariel. - Én is megmakacsoltam magam, megráztam a fejemet. Leugrottam a busz oldaláról és elé álltam, hogy ha indul, akkor elüssön. Elértem a célomat. Rach leszállt és elrángatott az útból. Kiskutya szemekkel néztem rá, hogy vagy jöjjön vissza, vagy mehessek vele. Ekkor megláttam az orvost és a segédeit. Gyorsan felugrottam a buszra és farkcsóválva néztem rá. - Menjünk vissza. - Suttogta, mire én makacsul leültem. Úgy néztem rá, mintha azt kérdezném: jössz, vagy mi lesz? Megrántotta a vállán és elindult vissza. Egy kicsit néztem utána, majd mégis leugrottam a buszról és odaszaladtam hozzá. Visszapillantott rám és mosolygott. Előrenéztem és reszketni kezdtem, mert ott jöttek az üldözőim. Kérdőn nézett rám, én pedig vakkantottam, hogy ugyan nézzen már előre. Végre valahára odanézett és elkezdett a másik irányba rohanni, velem a nyomában. Visszamentünk Rachaelék házához. Mikor beértünk az udvarra, mind a négy lábamat szétvetve elnyúltam a füvön és lihegtem. A lány is leült kifújni magát, majd bement a házba, én pedig gyorsan kerestem egy bokrot és illemtudóan befaroltam, majd ott végeztem el a dolgaimat. Mikor végeztem, én is beballagtam Rachaelhez, aki a fotelban ült. A plafont bámulta és nagyon elgondolkozott. Visszavettem az emberi alakomat és leültem a kanapéra. Nem nézett rám.
- Haragszol rám? - Kérdeztem, miközben gyors pillantást vetettem vérző karomra.
- Nem, nem haragszom. - Mondta, miközben röpke pillantást vetett rám.
- Akkor? - Volntam fel az egyik szemöldökömet.
- Csak... Nem tudom, elegem van. - Sütötte le a szemét.
- Miből? Ha belőlünk, akkor csak mond el és elmegyünk. - A hangom rettentően komoly volt.
- Nem, nem, csak... tudod te naponta 5-ször vagy életveszélybe, én meg teljesen kikészülök minden alkalomal, ráadásul még a bátyáddal is mindig sikerül öszevesznünk valami hülyeségen...
- Bocsánat, hogy ijen vagyok. - Átváltoztam és elmentem, ki az erdőbe. Tudtam, hogy Sarah teljesen össze fog omlani, de most még ő sem tudott visszatartani. Nagyon fájt amit Rachael mondott. Hogy nem fogad el. Tudtam nagyon jól, hogy sérülékeny vagyok és vonzom a veszélyt, mégis nagyon rosszul esett, hogy felemlegette.
Kóboroltam az erdőben és próbáltam kitisztítani a fejemet. Elkezdtem futni. A szél süvített a fülem mellett, a lábaim alig érintették a talajt. Szinte repültem, keresztül az erdőn. Igaz, az ágaz sokszor nem csak a maromat verdesték, hanem megcélozták a szememet is, de nem különösebben érdekellt most. Megálltam és kifújtam magamat, hogy új erőre kapva tovább rohanjak. Nem sokat kellett várnom. Másfél perc alatt újra a melkasomban éreztem azt a tüzet, ami futásra késztetett. Nem álltam ellen neki, higy úgyis fölösleges lett volna.
Visszaértem Rachaelék hátsó kertjébe és ott elrejtőztem néhány bokor és fa menedékébe. Tudtam, hogy Sham olvasni fog a gondolataimban, ezért megnyugtattam, hogy nincs oka aggodalomra, itt vagyok, jól vagyok, semmi bajom nincs. Az avar kényelmetlennek bizonyult, ezért előrébbmentem a gyepre és ott gömbölyödtem össze. Olyan lehettem, mint egy hatalmas, szőrös hókupac. Nem különösebben érdekellt, mi fog történni. Úgy voltam vele, hogy ha megtalálnak, jó. Ha nem, úgy is jó. Lehunytam a szememet és szundikáltam egy kicsit.
Arra ébredtem, hogy Mr. Selton ordítozik.
- HOL VAN A FARKASOM?!?!?! - Felkeltem és szép lassan előresétáltam, majd megálltam a ház mellett és vártam, hogy hívjon. Hallottam, amint Rach félénken köszön az apjának.
- Szia, apu. - Egy percig se foglalkozott vele, nekizegezte újból a kérdést.
- Hol van a farkasom?! - Majd fütyült nekem, én pedig odaálltam a bejárati ajtóba a gazdám mögé. Rachael engem nézett, az apja meg megfordult. Azonnal a nyakamba ugrott és össze-vissza csókolgatott, a végén már attól tartottam, hogy elfogyaszt uzsonnára. De tűrtem, mert addig sem néz a lányára. Az még érdekes lett volna, mivel ki volt szívva a nyaka. A szememmel jeleztem a barátnőmnek, hogy valamivel takarja el a nyakát. A gazdim teljesen belefeedkezett az abajgatásomba, becézgetésembe.
- Hát itt az én virágszálam... Hiányoztam? Ugye hogy hiányoztam? Utyuliputyuli... - Válaszképpen megnyalogattam az arcát, közben elégedetten nyugtáztam, hogy Rach felkapott egy téli sálat, így megússza a kikapást. A gazdim bolgodan nyomorgatott, majd' megfulladtam, de tetszett amikor szeretgetnek. Rach összeszűkült szemekkel méregette a bátyámat, az meg elvörösödve behúzta a nyakát. Mr. Selton simogatott és ölelgetett, nagyon örült nekem. Komolyan, mintha legalább is valami kölyökkutya lennék! De tetszett ez a bánásmód. Rachael és Shamino felmentek, én meg szépen maradtam, lekötve a lány apjának a figyelmét. A férfi végigmért, hogy nincs-e semmi bajom. Nem volt, csak kicsit - kicsit NAGYON - koszos voltam. Elindult ki a konyhába, hogy adjon valami finomságot, de én inkább felmentem Shamhez és Rachhez. A gazdim viszont utánamszólt. - Ariel! Gyere, vacsora! - Félúton felfelé megorpantam, visszafordultam és torpedóként leszáguldottam. Majd a konyhában befékeztem, de csúsztam a kövön, és egyenesen a szekrénynek szánkáztam, majd nyekkenve terültem el a földön. - Ariel! - A hangja nagyon szemrehányó volt, ezért úgy, ahogy feküdtem, fejjel lefelé rávigyorogtam. Mosolyogva elém tolta a sok finomságot, amit ezúttal gondosan átvizsáltak.
Hasrafordultam és édesen néztem fel a gazdámra. Megsimogatott és kedvesen bíztatott.
- Egyél csak. - Megbökdöstem a kezét, hogy nyugodtan adhat nekem kézből enni, nem fogom megharapni. Felvett egy kis falatot és odatartotta nekem. Szépen, óvatosan vettem el tőle. Így kézből sokkal finomabbnak tűnt. Mosolyogva figyelt. Szépen kézből megvacsiztam. Büszkén nézett rám, jó, hogy a gombok le nem pattogtak az ingjéről. Az anyuka bejelentette, hogy vacsora, de a bátyám és Rach nem jöttek. A gazdám leült az asztalhoz, én meg elfoglaltam a helyemet mellette. Mindig ott feküdtem, hátha leesik valami, ami utána az enyém lesz.
Mivel nem akartam, hogy az apa menjen fel, gyorsan felszaladtam értük. Sajnos pont rosszkor nyitottam rájuk- megint. Rachaelnek nem tűnt fel, hogy bejöttem, mivel épp Sham nyakának a csókolgatásával volt elfoglalva. Felmordultam, hogy hagyják már abba és figyeljenek rám. Rach végre észrevett és ijedten kapta maga elé a törölközőt - mintha nem lennék én is lány. Helytelenítően megingattam a fejem, majd visszaváltoztam.
- Gyertek vacsorázni. Amúgy bocs. És az esti kis cirkuszomért is előre bocseszka. - Azzal visszavettem a farkasalakom és lementem és lefeküdtem Mr. Selton mellé. Vártam, hogy lepottyanjon valami ehető az asztalról, mert az mindig az enyém. Sarahnak nem ízlett a vacsi ezért a fél tányért kiborította, én meg felpattantam és felporszívóztam a kiömlött ételt. A kicsi tapsolt és a másik felét is leborította nekem. Boldogan feltakarítottam. A kicsilány a biztonság kedvéért fejreállította a tánérkáját és kisöpört belőle mindent. Meglengettem a farkam és az ölébe hajtottam a fejemet, ő meg a tiszta villával fésülgetett, mint valami hajasbabát. Hagytam magam, becsuktam a szememet és türelmesen, nyikkanás nélkül tűrtem még azt is, ha meghúzta a bundámat. Megsimogatott, amit nagyon tudtam díjazni. Kinéztem és láttam, hogy sötétedik. Mindenki nyugovóra tért.
Épp elszundítottam Sarah mellett, amikor odakintről éles dörrenések hallatszottak. Frászt kaptam ettől a hangtól. Vinnyogva rohangáltam a házban le-föl, mert rettenetesen féltem. Kerestem a legmegfelelőbb búvóhelyet, de nem találtam. Elkezdtem kaparni a szobák ajtaját. Nagyon féltem és egyedül éreztem magamat. Rach nyitotta ki az ajtót. Kikerekedett szemekkel, reszketve néztem rá. Beengedett, én meg visszaváltoztam és mostmár emberi alakban ijdeztem a petárdáktól.
- Nyuglom, ezek csak petrádák. - Próbált csillapítani.
- T... Tudom... - Rettenetesen féltem a hangjuktól, reszkettem.
- Szeretnél ittaludni velünk? - Mosolygott rám kedvesen.
- Ha lehet... - Majd sikkantottam egyet egy nagyobb durransától.
- Hát persze, hogy lehet. - Azzal visszafeküdt az ágyba, én pedig leültem melléjük és összehúztam magam. Rach olvasgatni kezdett, én meg ülve aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése