- Ümm... Jó reggelt! - Dörgöltem meg a szemeim.
- Neked is. - Vigyorgott rám. - Kipihented magad? - Nyújtózkodtam egyet, mielőtt válaszoltam volna.
- Üm... Igen. És te? - Néztem rá a lehető legvonzóbban. - Hmm... - Kicsit elgondolkoztam, miközben nézett rám.
- Min gondolkozol ennyire? - Kérdezett rá, mire ravaszul rávigyorogtam.
- Nos... Fürödnöm kellene... Ahogy neked is... - Vigyorogtam rá ravaszul, majd felálltam.
- Iga... Igazad lehet. - Végigmért és nagyot nyelt. Vigyorogtam, mint a vadalma, nem volt rajtam egy szál ruha sem.
- Jössz? - Vigyorogtam rá, mire csillogó szemekkel felpattant.
- Persze! - Felkaptam valamit magamra, összeszedtem azokat a ruhákat, amiket aznap akartam felvenni és elindultam a fürdőszoba felé, ő meg engedelmesen jött volna utánam, de megállítottam.
- Állj. Így nem jöhetsz. - Meg se fordultam.
- Miért nem? - Nem értette. Mosolyogva megfordultam.
- Csak nézz végig magadon! - Kuncogtam, habár tetszett amit látok, mivel rajta sem volt ruha. Féloldalasan rámmosolygott.
- Fürdeni megyünk, nem? Minek oda ruha? - Erre elnevettem magam.
- Így akarsz végigtrappolni a folyosón? És ha kint van Rachael? Vagy ami még rosszabb, a bátyám? - Vigyorgott.
- Alszanak. - Egy ideig farkasszemet néztünk, majd sóhajtva felkapkodta a ruháit. Mire végzett, már kint voltam és a fürdőszobaajtónak támaszkodtam, az egyik lábamat felhúzva. Vigyorogva figyeltem a reakcióját. Nagyot nyelt, elkapta a derekamat és betuszkolt a fürdőszobába.
- Hé! - Nevettem. Elmosolyodott és megcsókolt. Azonnal visszacsókoltam, majd egy fordulattal kiszabadultam karjai fogságából. - Fürödni jöttünk! - Ravaszul vigyorogtam rá. Bosszósan felsóhajtott, amin csak nevettem, majd lekaptam a pólót, amit ideiglenesen vettem fel. Csak állt és nézett. Felé fordultam és rávigyorogtam. - Ha gondolod, levehetem rólad én is a ruhákat. - Lelkesen bólintott, mire szép lassan, ringó léptekkel odatáncoltam hozzá. Szoborrá dermedve figyelt. - Maradj nyugton. - Suttogtam, majd kikapcsoltam az övét és levettem róla, közben figyeltem, mit szól hozzá. Az arcomat figyelte, szaporán vette a levegőt. Vigyorogtam, hátrahúztam a kezeit és az övével megkötöztem, majd rávigyorogtam. Továbbra is engem figyelt és nem mozdult. - Mostmár csak az enyém vagy. - Közöltem vele és izgatottan beharaptam az alsó ajkamat, mire elvigyorodott.
- De ugye tudsz róla, hogy bármelyik pillanatban egy mozdulattal könnyedén széttépem ezt az övet?
- Hmm... Tudom. Próbárateszlek, hogy meddig bírsz uralkodni magadon. - Vigyorogtam vissza rá, a szívem hevesen vert. Elvigyorodott.
- Tudok uralkodni az ösztöneimen. - Kuncogtam.
- Hát persze. Amúgy szép a vállad. - Jegyeztem meg, mivel a fogsorom nyoma ottmaradt rajta. Odanézett és elvigyorodott.
- Tetszik, hogy megjelöltél?
- Ahogy te is engem. - Félrehúztam a hajam és a félhold alakú sebhelyre mutattam a nyakamon, ami még a megmentésemből maradt ott. - És ezek is klasszak. - Mutattam a bőrén lévő vörös pontokra. Rendesen kiszívtam. Elvigyorodott.
- Na mi van, nem fürdünk? - Sóhajtottam.
- Túl... Kötött vagy! - Nevettem. Megnyitottam a zuhanyt. - Kellemes langyos. Kár, hogy nem tudsz jönni. - Vigyorogtam rá. Bosszús képet vágott, majd felcsillant a szeme.
- Akkor te fürdesz, én meg nézem.
- Én várok! - Nem moccantam, a vizet is elzártam. Oldalra fordította a fejét és csak nézett. Odamentem hozzá. - Tudod te, mire céloztam. - Végigsimítottam rajta, egészen le. Elakadt a lélegzete. Lehámoztam róla minden ruhát és úgy simítottam végig rajta ismét. Felmordult én meg lemondóan sóhajtottam. - Ha nem kívánsz, akkor nem. - Azzal megnyitottam a zuhanyt és beálltam alá. Persze tudtam, hogy amit mondtam, az úgy hülyeség ahogy van, de kíváncsi voltam, hogy rácáfol-e az állításomra. Egy ideig értetlenül nézett, utána szétszakította az övet, beállt mellém és nekinyomott a csempének.
- Mégis honnan veszed, hogy nem kívánlak? - Nézett a szemembe.
- Erre vártam! Félelmetes, milyen lassú vagy! - Nevettem. Ő is nevetett, de cseppet sem vidáman.
- Az attól függ, miben. - Vigyorgott.
- Nem fogtad fel valami gyorsan, mit akarok. - Simítottam végig rajta újfent.
- Te most játszol velem? - Kérdezte mosolyogva, miközben az ajkaimat figyelte.
- Hát... - Megsimítottam Dave combtövét és vigyorogva figyeltem. Összeszorította a száját és próbált erős maradni, állta a tekintetemet. Kicsivel arrébb csúsztattam a kezemet, közben minden rezdülését figyeltem. Lefogta a kezem és vágytól izzó szemekkel, szúrósan nézett rám.
- Ez így nem tiszteséges!
- Miért nem? - Nem vártam választ, lecsúsztam, az ajkaimmal végigcirógatva a melkasát, majd a hasát. Elakadt a lélegzete.
- Mert... - Nem jutott szóhoz - vagyis sokkal inkább nem hagytam szóhoz jutni.
- Mert? - Lehelletem forrón símogatta a hasát. Lehunyta a szemeit.
- Mert... Mert csak. - Kuncogtam.
-Nem valami jó érv. - Mivel már úgy is lent voltam, ajkaimat végighúztam férfiasságán. Hangosan felmordult és belekapaszkodott a törölkőzőtartóba. Elmosolyodtam és megcsókoltam a hasa alját. Zihált, kapkodta a levegőt. Most az ujjaimmal kezdtem símogatni legérzékenyebb testrészét. Feljöttem, úgy, hogy a testem súrolja az övét. Dave morgott.
- Valami nem tetszik? - Suttogtam érzékien, miközben a kezemmel tovább kényeztettem. Lehunyta a szemeit. Az önuralma most rendesen próbára volt téve. Újból lementem, a nyelvem hegyét végighúztam a hasán, megcsókoltam viszonylag izmos melkasát, majd egészen felérve óvatosan megharaptam a nyakát és finoman szívogatni kezdtem. Átkarolt és oldalra döntötte a fejét, hogy jobban hozzáférjek. Nem kérettem magam, végighúztam ajkaimat a vállától kezdve fel a nyakán, át az állához, majd mikor elértem úticélomat - az ő ajkait-, megcsókoltam. Vadul viszonozta és nekinyomott a csempének, majd végigsimított az oldalamon, a derekamon, a csípőmön, le a combomon, végül a keze a térdemnél állapodott meg, de nem kulcsolta a csípője köré. Nem teljesen értettem, mi a szándéka, így izgatottan vártam a folytatást.
Lejjebb hajolt, végigcsókolt a nyakamon, miközben a lábamat persze nem engedte el. Gyengéd csókokat lehelt a vállamra, a melkasomra és a hasamra. Minél lejjebb haladt, annál jobban beleborzongtam minden érintésébe. Hátradőltem, becsuktam a szemeimet ás rábíztam magam. Apró puszikat lehelt a hasamra, majd az egyik lábamat a vállára tette, a másikat gyengéden cirógatta. Egy pillanatra megfeszültem, de megbíztam benne. A falnak támaszkodtam, szemeim csukva voltak. Picivel még lejjebb ment, mire elakadt a lélegzetem és picit megremegtem. Egy pillanatra sem hagyta abba, közben a lábamat is cirógatta. Nehezen lélegeztem és remegtem, nem mertem kinyitni a szememet. Egyik kezét feljebb csúsztatta és megfogta a kezem. Megszorítottam, remegtem, kapaszkodtam bele. Egyik ujjával cirógatta a kézfejemet. Próbáltam egyenletesen lélegezni, de nem nagyon ment. Dave gyorsított, de a kezemet nem engedte el. Kezdtem attól tartani, hogy a végén még annyira fogom szorítani a kezét, hogy eltöröm, de őt nem zavarta. Alig kaptam levegőt, remegtem. Nyeltem egyet, hogy a gombóc a torkomban megszűnjön. Halványan elmosolyodott, esze ágában sem volt abbahagyni. Még a nyelvét is bevetette, amit már nem bírtam ki. A kezeim ökölbe rándultak és egy nyögés hagyta el a szájamat. Egy pillanatra sem hagyta abba, kishíján kiszaladt alólam a talaj, annyira remegtem. David tartott, hogy össze ne essek, én meg rábíztam magam. Erősen tartott, a kezemet se engedte el. Belevéstem a körmeimet a bőrébe. Felmordult és egy pillanatra sem hagyta abba. Dadogtam, próbáltam összerakni egy értelmes mondatot.
- Mi... Miért ne... Nem jössz... Fel...? - Kissé akadozva, de sikerült kimondanom. Egy ideig még elvolt odalent, majd feljebb csúszott és megcsókolt. Nagyot nyeltem, a torkomban méretes gombóc volt, de a csókot viszonoztam. Végigsimított az oldalamon, egészen a térdemig, majd egy mozdulattal a csípője köré kulcsolta, ezzel összeillesztve a testünket. Megnyikkantam, de el is hallgattam azonnal és átöleltem szerelmem nyakát, a hátamat a falnak támasztottam. A lehető legközelebb húzott magához és felmordult az érzéstől. Végigkarmoltam a vállán, lélegzetem akadozott. Hangosan felmorgott és elkezdett mozogni. A gyomrom helyén egy görcs volt, levegőt hol kaptam, hol nem, kapaszkodtam Davebe. Erősen tartott, morgott és végigcsókolt a nyakamon. Sóhajtva oldalra fordítottam a fejemet, hogy kényelmesebben hozzámférjen. Végighúzta ajkait az ütőerem mentén, oda-vissza, többször is. A levegő benntragadt a tüdőmben, és nem akaródzott kijönni onnan. Végighúzta ajkait a nyakamon fölfelé, egészen a fülemig. Felsóhajtott, elmosolyodott és nagyon halkan belesuttogott.
- Lélegezz... - Mintha az ilyen körülmények között ez lehetséges lenne.
- Könnyű azt mondani! - Suttogtam vissza, majd belecsókoltam a füle mögött lévő apró gödröcskébe, mire az ő lélegzete is elakadt. Előrébb mozdítottam a csípőmet, kicsit gyorsabb mozgásra ösztönözve ezzel. Azonnal válaszolt a mozdulatomra. A nyakába folytottam nyögésemet. Egy pillanatra sem állt meg, gyorsan mozgott. Egyik kezemmel továbbra is kapaszkodtam, a másikkal végigsimítottam a hátán, követve gerincének a vonalát. Hangosan felmordult, erősen szorította a derekamat, megtartott és még gyorsabb tempóra váltott. Halk, rövid sikkantás hagyta el a szájam, a fejemet hátradöntöttem a falnak, a szemeimet becsuktam. Odahajolt hozzám, ajkaival végigcirógatta a torkomat egészen az államig, majd le a melkasomig. Tátogva igyekeztem levegőhöz jutni, több-kevesebb sikerrel. Tovább cirógatott, a mozgást egy pillanatra sem hagyva abba. Kurta, de annál hangosabb nyögés hagyta el újfent az ajkaimat, mikor beleharapott a vállamba. Ismételten végigkarmoltam a vállán, a bőrét elég rendesen - kishíján véresre -, lehorzsolva. Közelítettem a kéjes érzés csúcspontjához, ahogy David is. Ezt onnan tudtam, hogy szemeit összeszorította és egyre hangosabban morgott.
- Közel vagyok... - Morogta folytott hangon, alig hallhatóan. Próbáltam válaszolni, ami kis erőlködés árán sikerült is.
- É... Én... Is... - Hirtelen hangosan felmordult, összeszorította a szemeit és erősen szorított. Alig telt el pár másodperc, és megértettem miért tette. Azt az érzést már nem lehetett fokozni. Felsikkantottam, szorosan összezártam a fogsoromat, a kezeim ökölbe szorultak David hátán, az egész testem megfeszült, majd szép lassan ellazultam. Dave nem mozdult, én is becsuktam a szemeimet és pihentem.
Rámmosolygott, majd megnyitotta a zuhanyt. Túl melegnek találtam, ezért a melegvizet elzártam, így jéghideg vízben zuhanyoztunk. Kicsit lenyugodtam, de az előbbi pillanatok mélyen belevésődtek a lelkembe. Mintha fent jártam volna egészen a mennyekben Vele együtt. Szépen lefürödtünk, majd David elzárta a vizet, kilépett a fürdőkabinból és magára tekert egy törülközőt, majd nekem is odanyújtott egyet. Könnyed mozdulattal a nyakára tekertem és odahúztam magamhoz.
- Nekem itt vannak a ruháim. - Vigyorogtam. - De köszi.
- Nekem is. - Mondta és felkapta az ingjét, majd a többi ruháját. Mosolyogva néztem ahogy öltözködik.
- Még jó, hogy nyaggattalak! - Kuncogtam, ő meg nevetett. Egyszer csak láttam, amint négyesben lemegyünk a tóhoz és ott felállítunk két sátrat, majd elmegyünk fürödni. David várt, teljesen fel volt már öltözve.
- Na mi az, nem öltözöl? - Vigyorgott. - Tőlem így is jöhetsz. - Mért végig. Látomás közben érzékeltem mindent, ami körülöttem történt, de reagálni azt nem tudtam. Aggódva odalépett hozzám. - Minden rendben, Ariel? - Nálam se kép, se hang. Mostmár kezdett tényleg nagyon aggódni, nem tudta, mi van velem. Vége lett a látomásnak, pislogtan néhányat és rámosolyogtam.
- Miért ne lenne? - Ő még nem tudott a képességemről, így érthető volt az ijedtsége.
- Olyan... Furcsa voltál az előbb. - Gyanakodva méregetett.
- Furcsa? Ezt hogy érted? - Zavartan mosolyogtam, reméltem, hogy nem kell elmondanom neki, hogy miért. Felvonta az egyik szemöldökét.
- Ariel. Mond el nyugodtan. - Mosolygott.
- Nem... Nem érdekes. - Ráztam meg picit a fejem és felöltöztem az aznapra szánt ruháimba. Szerencsére nem nyaggatott tovább, amiért nagyon hálás voltam. De a képességem elég ellenségesnek bizonyult, mivel hirtelen ismét láttam, ahogy farkas alakban futok az erdőben és hajtanak, majd egy vadász puskájával találom szemben magamat. A képsor végén megborzongtam.
- Már megint azt csinálod. - Mostmár biztosra vettem, hogy kiszúrta, nem volt menekvésem, ezért inkább játszottam az értetlent.
- Mit? - Néztem rá. Fújt egyet.
- Hagyjuk. - Nagy levegőt vettem és lassan kifújtam, sajnáltam, hogy nem mondhatom el neki. Pedig annyival könnyebb lenne! Könnyezve elfordultam, hogy ne lássa, hogy sírok. Elkapta a derekamat és szembefordított magával. - Na... Sss... - Próbált nyugtatni. - Ne sírj... - Megsimította az arcomat. - Elmondod, mi bánt? - Ez volt az, amit nem tehettem.
- Nem mondhatom el, mert nem akarlak elveszíteni. - Bújtam hozzá zokogva. Az arcomat a melkasába temettem, fájt, hogy titkolóznom kell előtte. Felnevetett a legkisebb vidámság nélkül és símogatta a hátamat.
- Nem fogsz elveszíteni. Na... Mond el szépen. - Gyengéd hangon beszélt hozzám. Kicsivel jobban bíztam benne és összeszedtem magam.
- Megígéred, hogy nem fogsz se kinevetni, se bolondnak nézni, se... elmenni? - Néztem rá könnyes szemmel. Az utolsó szót nehezemre esett kiejteni a számon. Mosolyogva letörölt egy könnycseppet az arcomról, utána megszólalt.
- Megígérem. - A hangja halál komoly volt, így nagyot nyeltem, belekapaszkodtam és elmondtam, bár ez kissé döcögősre sikeredett.
- Nos... Én... Vannak bizonyos... Látomásaim... - Dadogtam, miközben a fürdőszoba padlóját kémleltem. - Lá... Látom a... Jövőt... - Nagyon féltem, mit fog szólni hozzá. Tartottam tőle, hogy el fog menni és soha többé nem fogom látni. Egy hosszú pillanatig hallgatott.
- Te látod a jövőt? - A hangja meglepett volt.
- I... Igen... - Nem mertem felnézni rá, a tekintetemet szigorúan a fehér kövön tartottam. Gyengéden felemelte az államat és rákényszerített, hogy a szemébe nézzek. Halványan mosolygott.
- És te azt hitted, hogy ezért én... elhagylak téged? - Hitetlenkedve felnevetett.
- Nem mindenki tudja elviselni a csodabogarakat... - Sírás szélén álltam, ami a hangomon is hallatszódott. Átölelt és a fülembe suttogott.
- Én szeretem a csodabogarakat. - Itt szakadt el a cérna és elsírtam magam. Elmondhatatlanul megkönnyebbültem. Átölelt és megpuszilta az arcomat. - Kis Butus... - Nevetett. Jó volt hallani, hogy legalább egyinőnknek jó a kedve. Nekem még kellett pár perc, hogy megnyugodjak. Türelmesen várt, nem sietett. Észrevettem, hogy a bőrömön már nincs egyetlen apró cseppecske víz sem. Sírás közben nevettem fel.
- Közben meg is száradtam. - Velem nevetett.
- Akkor öltözz fel és menjünk reggelizni. - Hüppögve engedelmeskedtem, a tükörbe inkább nem néztem bele, mert megijedtem volna magamtól, az tuti. Biztosra vettem, hogy a szemeim vörösek és duzzadtak a sok sírástól. Dave mosolyogva kézenfogott és elindultunk le a konyhába reggelizni. Átkarolt és úgy indultunk el. A folyosón összetalálkoztunk Rachaellel és a bátyámmal, ami cseppet sem lepett meg. Tudtam, hogy Sham figyelt minket. Rach aggódva nézett engem.
- Minden rendben? - Kérdezte kedvesen. Dave közelebb húzott magához, Shamino meg megfeszült Rach mögött.
- Persze. - Feleltem és David vallára hajtottam a fejemet, a kezemet pedig a melkasára tettem.
- Gyere, menjünk reggelizni. - Mosolygott rám.
- Oké. - Visszamosolyogtam. Bátyuskám átkarolta Rachael derekát.
- Addig mi meg lefürdünk. - Rach az utolsó szónál beharapta az alsó ajkát, engem meg David leterelt a konyhába. Hagytam hogy ő irányítson, mert magamtól tuti eltévedtem volna.
Odalent felültetett a konyhapultra, a hűtőhöz lépett és szétnézett benne.
- Mit kérsz reggelire? - A nap nem is indulhatott volna szebben a számomra.
- Hmm... Attól függ, mi van. Mi a választék? - Kérdeztem vissza.
- Hmm... Van itt minden. - Hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Akkooor... Van... David-csók? - Vigyorogtam én is. Még mindig vigyorgott.
- Persze! Rengeteg... - Odahalolt hozzám és megcsókolt, amit azonnal viszonoztam is. A romantikus pillanatot a gyomrom halk követelőzése szakította meg. Nevetve eltolt magától és visszament a hűtőhöz, elkezdte kirámolni a tejet meg a tojást. - Na, akkor most eszel valami táplálót is. - Mondta és összeszedte a palacsinta összes alapanyagát. Láblógázva figyeltem a pultról.
- Kis konyhaművészem. - Nevettem. Ő is nevetett, miközben kikeverte a tésztát. Mosolyogva figyeltem, örültem, hogy most az egyszer nem nekem kell készítenem a reggelit. Elmélyülten készítette a palacsintát, én meg arra lettem figyelmes, hogy miközben őt néztem, lassan már véresre rágtam az alsó ajkamat. Felhagytam a rágcsálással és szívogatni kezdtem. Dave mesterien feldobta a palacsintát, ami megperdült a levegőben és a nyers felével lefelé a serpenyőre esett. Semmit nem vett észre, nagyon odafigyelt arra, amit csinált. Nagyon óvatosan, halkan leszálltam a pultról, hátha ezt sem veszi észre. Nem is vette. Mosolyogtam és könnyedén kiszöktem az erdőbe sétálni kicsit reggeli előtt. Jó volt csatangolni a friss levegőn, csak Dave hiányzott. Leültem egy nagy tölgyfa törzsének a tövébe, aminek egy méteres sugarú körben semmi nem volt a közelében. Ide jártunk ki apával, amikor kicsi voltam. Itt bátorított engem, ha elbizonytalanodtam. Elsírtam magam az emléktől. Dave előbújt az egyik közeli fa mögül és leült mellém.
- Mi a baj? - Kérdezte aggódva.
- Se... Semmi... - Zavartan letöröltem a könnyeimet.
- Mond az igazat. - Nézett a szemembe.
- Apuval mindig ide jöttünk, amikor elbizonytalanodtam. - Újfent könnyek szöktek a szemeimbe. - Tudod, milyen fa ez itt? - Paskoltam meg kedvenc fám törzsét. Megrázta a fejét és kíváncsian nézett rám. - Ez egy tölgyfa. A kedvencem. Ez a legerősebb fajta. - Felvettem egy kis makkot. - Nézd csak! Ez a hatalmas, erős fa ebből a kis makkból nőtt ki. Csak gondoskodásra volt szüksége. És szeretetre, meg persze bizalomra. - Mosolyogva néztem a kis termést. - Mindig ezzel vígasztalt. Hogy én is olyan vagyok, mint ez a kis makkocska. Idővel erős és önálló leszek. Olyan, akinek senki nem árthat. - Megsimítottam az aprócska makkot. - És ez mindig meg tudott nyugtatni. - Mosolyogtam és könnyeztem. Mosolyogva figyelt majd átölelt, én meg hozzásímultam. Cirógatta a hátamat, miközben én csendben sírtam. Nyugodtan ült és símogatta a hátamat. - Vissza kéne mennünk. - Suttogtam a melkasába.
- Igaz. - Azzal felállt és odanyújtotta nekem a kezét, de én az erdőt figyeltem. Valahol égtelen zajt csapott valami. - Mit nézel? - Követte a tekintetem. Hallgatóztam egy kicsit, és rájöttem, hogy az a csinnadratta egy süni műve. Elnevettem magam a felfedezésemen.
- Nem érdekes. - Ráztam meg a fejemet. Mosolyogva kézenfogott, én meg kecses mozdulattal felálltam és elindultunk haza. Hozzásímultam, úgy lépkedtem mellette, ő pedig átkarolta a derekamat. Olyan szép volt ez az egész, mint egy álom. A legmerészebb álmom, sőt, még azokat is túlszárnyalta. Mikor visszaértünk a házhoz és bementünk, felkiabáltam a bátyámnak és Rachaelnek. - Megjöttüünk!! - Dave odaterelt az asztalhoz és leültetett.
- Mivel kéred a palacsintát? - Elvigyorodtam és ugrattam egy kicsit.
- David-csókkal. - Haraptam be az alsó ajkamat. Becsukta a hűtőt, odajött hozzám és vigyorogva megcsókolt. Azonnal visszacsókoltam és az ujjaimat összekulcsoltam a tarkóján. Elhúzódott és mosolygott.
- Jön a bátyád. - Suttogta nagyon halkan és kuncogott.
- És az kit érdekell? - Kérdeztem incselkedő hangnemben.
- Például engem. Nem téged fog kinyírni. - Kuncogott.
- Az igaz. - Mosolyogtam. - De el kell, hogy fogadja, hogy már nem vagyok kicsi. Az ő "kicsi Hugicája" felnőtt. Ez az élet rendje. - Kuncogtam.
- Igaz. - Kuncogott velem. Mikor megláttam a bátyámat és Rachaelt, vidáman köszöntöttem őket.
- Jó reggelt! Na, mit csináljunk ma? - Nem mintha nem tudtam volna.
- Menjünk sátrazni. - Vigyorgott Rachael.
- Juj, az szupi! Mehetnénk a vízeséshez! Ott jó lenne! Puha a talaj! És tó is van, ahol fürödhetünk! - Sham kuncogott, David pedig mosolygott. Rach és Sham is leült mellénk reggelizni. - Dave!
- Igen? - Furdult felém, én pedig a fülébe suttogtam.
- A vízesésnél lévő sziklák alatt van egy barnang... - Itt elvigyorodtam. - ... és Sham nem tud róla. - Erre mindenttudóan vigyorgott vissza rám. Rach töltött magának egy pohár tejet, méregette egy kicsit, majd belekortyolt.
- Mikor indulunk? - Kérdeztem izgatottan
- Van szörp is. - Jegyezte meg a bátyám, mire Rach letette a poharat az asztalra és az arca enyhén zöldes árnyalatot vett fel.
- És zet csak most mondod? - Sham nevetve bólogatott, amin mi is nevettünk. Rach kiöntötte a mosogatóba a tejet, kiöblítette a poharat és töltött magának vizet, duzzogva visszajött az asztalhoz és megreggelizett. Dave felém fordult.
- Szerintem indulhatunk. Csak össze kéne pakolni. - Nagyot nyelve leküdtem az utolsó falat palacsintámat, felpattantam, a tányéromat beleraktam a mosogatóba.
- Oké! - Azzal felrohantam és elkezdtem összepakolni. A piros NIKE Air táskámba tuszkoltam bele mindent, ami csak kellhet, majd gyorsan leleltároztam. Éreztem, hogy David ott áll mögöttem és figyel. Meg sem fordultam. - Neked is kellenek majd ruhák.
- Hazamenjek néhány ruháért? Csak az a baj, hogy mire visszaérek... a falu túlvégén lakunk. - Erre már megfordultam és rámosolyogtam.
- Vámpír vagy, Dave! Mégis mi a fenére való a gyorsaságod? - Néztem.
- Áh, szóval már nem tartasz lassúnak? - Vigyorgott.
- De igen. Lassú vagy, ha célzásról van szó. - Visszavigyorogtam rá.
- Nem akarok leállni veszekedni. Elmegyek pár ruháért, sietek vissza... - Azzal futólag megcsókolt és kiugrott az ablakon, én meg nevetve néztem utána. Leültem a párkányra és vártam, hogy visszaérjen, közben az erdőt kémleltem, majd lehunytam a szemeimet, és könyörögtem, hogy gyorsan érjen vissza. Nem is kellett túl sokat várnom. Hirtelen valaki megcsókolt, én meg megijedtem és azt a valakit visszalöktem. Szegény Dave visszaesett a földre.
- Jaaj! David! - Nevettem. Ő is nevetett, felállt, visszaugrott mellém és megcsókolt. Mostmár viszonoztam, és az ajkai közé suttogtam. - Mennünk kell. - Bólintott, kézen fogott, és úgy mentünk le.
Lent az ajtóban találkoztunk Rachaellel és Shammel. Megláttam a bátyámnál azt a két sátrat, amik elméletileg a legstrapabíróbbak. Tudtam, hogy most majd rendesen próbára lesznek téve.
- Akkor... Indulhatunk? - Kérdezte Rachael mosolyogva. Sham és Dave egyszerre mozdultak, Shamino Rachael, David meg az én derekamat karolta át. Mosolyogtam.
- Felőlünk! - Nevettem. - Na, menjünk. - Mindannyian elindultunk. Én és David mentünk elöl, Sham és Rach pedig mögöttünk. Davidre bíztam a táskámat, előretáncoltam, majd vissza Davehez, elkaptam és felemeltem a kezét, fordultam egyet, majd újra előretáncoltam. Dave nevetett, én meg nagyon boldog voltam mellette. És előtte, ami most kicsit többször előfordult, mint a mellette. Mosolyogva figyelt, egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. Vettem egy jobb kanyart, és hátraszóltam a többieknek.
- Erre! Már csak pár méter! - Mikor megérkeztünk, megálltam a táborhelyen. - Itt is vagyunk! - Mosolyogtam. Dave körbenézett és teljesen elámult.
- Fantasztikus ez a hely! Wow! - Vidáman körbetáncoltam.
- Ugye? És mint halljátok, a közelben van a vízesés és a tó! - Szélesen mosolyogtam, miközben Dave figyelt engem.
- Állítsuk fel a sátrakat. - Ajánlotta a bátyám és bontogatni kezde az egyiket.
- Jó ötlet! - Én a másik sátrat szedtem elő és kezdtem el építeni. A két alkalmi lakás elég nagy és kényelmes volt. Jó gyorsan felállítottuk a sátrakat.
- Kész is. - Jelentette ki a bátyám, mikor mind a két sátor állt.
- Mehetünk fürödni. - Azzal bementem a miénkbe és gyorsan átöltöztem fürdőruhára. Dave is bejött, de ő csak lekapta a ruháit, mivel gondolom otthon átöltözött, így rajta már fürdőnadrág volt. Rámosolyogtam. - Milyen előrelátó vagy. - Kuncogtam egy sort.
- Köszönöm! - Nevetett.
- Na, előrelátókám! - Futó csókot nyomtam a szájára, miközben kimentem a sátorból a törölközővel a kezemben. - Mehetünk?
- Persze! - Vigyorgott. Kint rámosolyogtam a bátyámra és Rachaelre. Rach visszamosolygott és mindannyan lementünk a vízeséshez. Letettem a törölközőmet, felmásztam az egyik sziklára, amitől szerencsétlen bátyám frászt kapott.
- ARIEL!!! Mi a fenét csinálsz?! - Teljesen ki volt akadva, de én csak jót nevettem.
- Nyugi már, Bátyus! Csak ugrok egyet! - A szikla nem volt túl csúszós szerencsére, így meg tudtam tartani az egyensúlyomat. David figyelt, a szikla lábánál úszkált. - Vigyázat odalenn!! - Azzal sikítva leugrottam. Dave nevetve arrébbúszott, én pedig nagyot csobbantam a tó vizében. Mikor feljöttem, jót nevettem. David odaúszott hozzám. Figyeltem minden mozdulatát, ahogy az előbb ő engem. - Akkor... Akarod látni a barlangot? - Vigyorogtam. - Nagyon szép! - Elvigyorodott.
- Persze! Imádom a barlangokat.
- Gyere. - Lebuktam a víz alá, és a szikla alatt felúsztam a barlangba, ahol volt elég levegő és egy jó nagy párkány is. Egy kis résen folyamatosan tudott szellőzni és még fény is jutott be. Leültem a sziklapárkányra és vártam Davidet. Felbukott és ámuldozva szétnézett. - Tetszik? - Kifeküdtem a napfényre és ott sütkéreztem.
- Ez egyszerűen... Fantasztikus. - Ült le mellém, még mindig a barlangban gyönyörködve. Mosolyogva figyeltem, majd lenyomtam, hogy a hátán feküdjön és kényelmesen rátelepedtem a csípőjére és rávigyorogtam.
- Nekem is ez az egyik kedvenc helyem.
- Igazán gyönyörű. - A keze a csípőmre csúszott, és mostmár inkább engem nézett, mintsem a barlangot. Vigyorogtam és végigsimítottam a melkasán. Felmordult, de még mindig engem figyelt. Mosolyogtam rá és lehámoztam róla a fürdőnadrágját. Felült és két mozdulattal eltűntette rólam a fürdőruhát, de szerencsére ennek most kegyelmezett, nem tépte.
- Innen hogyan tovább? - Kérdeztem, miközben lassan lecsúsztam, ajkaimmal végigcirógatva a melkasát és a hasát, miközben a kezemmel szépen visszanyomtam a sziklára. David lehunyta a szemét, ezt még tűrte. Egyik kezemmel végigsimítottam az oldalán, megtámaszkodtam a csípőjén és úgy jöttem fel, majd az ujjammal elkezdtem körözni a melkasán, majd egyre lejjebb és lejjebb. Hangosan morogva élvezte. Végül a kezem teljesen leért és elkezdtem kényeztetni, minden rezdülését figyelve, majd megcsókoltam a vállát, a nyakát és finoman elkezdtem szívogatni. Hangosan morgott, az oldalamat és a derekamar cirógatta meg. Felbátorodtam, újból lecsúsztam és ajkaimmal csatlakoztam a kezemhez. Tetszett neki a dolog, hagyta, hogy tovább kínozzam. Vigyorogtam, egy pillanatra sem hagytam abba a kényeztetését. Éreztem, hogy kezdi elveszteni az eszét. Ezen méginkább felbátorodva szabad kezemmel végigkarmoltam a melkasán és a hasán, majd felfele megsimítottam. Dave már kapaszkodott a szikla szélébe, nem nagyon bírta. Vigyorogva figyeltem és folytattam a kínzását. Szerencsétlen már annyira szorította a sziklát, hogy az megrepedt a keze alatt.
- A barlangot nem kell szétszedni... - Suttogtam, majd tovább kényeztettem. Eddig bírta, egy mozdulattal maga alá rántott és vadul megcsókolt. Vigyorogtam, majd visszacsókoltam. Magához húzott és egy határozott mozdulattal összeillesztette a testünket. Összerándultam és egy rövid, meglepett nyögés hagyta el az ajkaimat. Megsimította az arcomat és rámmosolygott. Valahogy sikerült visszamosolyognom és nyeltem egyet, mert méretes akadály vert tanyát a torkomban és nem engedte, hogy levegőhöz jutsak. Nagyon óvatosan mozogni kezdett, én meg inkább lehunytam a szemeimet. Morgott és a nyakamba temette az arcát. Kicsit kinyitottam a szájamat, lélegzetem ott vibrált hideg bőrén, de végül mégsem haraptam, csak erőteljesen megszívtam a nyakát. Felmordult, mind a ketten tudtuk, hogy ennek szép kis nyoma marad, de engem nem különösebben érdekellt, szívogattam a nyakát. Hangosan morgott és egyre gyorsabban mozgott. Lábaimat a csípője köré tekertem, így húzva közelebb magamhoz. Felsóhajtott égy gyorsabb tempóra váltott. Nyugodtan feküdtem, hagytam, hogy tegye amit akar. Megsimította az arcomat, a nyakamhoz hajolt és megharapott, mire apró nyögés hagyta el az ajkaimat, a csípőm előremozdult és hozzásímultam. Rágcsálta a nyakam és egyre gyorsabban mozgott. Valahogy éreztem, hogy ő már közelít a csúcshoz. Kicsit le voltam maradva tőle. Végigsimított rajtam, gyengéden cirógatott, és finom csókokat lehelt a vállamra, mire felsóhajtottam. Gyengéden megcsókolt és tovább mozgott. Egy pillanatra sem állt meg, fordított a helyzetünkön, így én kerültem felülre. Nem teljesen értettem, mit is akar pontosan. Bíztatóan rámmosolygott, jelezve, hogy most én vezetek. Kajánul elvigyorodtam.
- Biztos vagy benne? - Tettem fel a legfontosabb kérdést. Izgatottan bólintott, mire szelíden elmosolyodtam és végigsimítottam az oldalán. Kirázta a hideg, megborzongott és lehunyta a szemeit. Végighúztam a nyelvemet a nyakán, az ütőere vonalán, figyelve minden kis moccanását. Felsóhajtott, a kezeit a derekamon pihentette. Végigcsókoltam a nyakán, egészen le a válláig, majd vissza fel, végül belecsókoltam a füle mögött lévő gödröcskébe. Felmordult, szemmel láthatóan tetszett neki a dolog. Végighúztam az ajkaimat a torkán, egészen a melkasáig és gyengéd csókot leheltem rá. Cirógatta a hátamat, miközben halkan, de folyamatosan morgott, mintha valami kiscica dorombolt volna. Végigsimítottam a melkasán és halkan sutttogtam.
- Imádom, amikor ilyen édesen morogsz. - Mosolyogtam. Ő is elmosolyodott, lehúzott magához és egyengéden megcsókolt. Visszacsókoltam, most jóval higgadtabb voltam, mint reggel. Végigsimított az arcomon, félretűrt egy tincset a szememből a fülem mögé, rámmosolygott és ismét megcsókolt, de most kicsivel vadabbul viszonoztam. Ő is hevesebben csókolt, a keze lecsúszott a nyakamra, végigsimított az oldalamon, a csókot egy pillanatra sem szakítva meg. Jólesően felsóhajtottam, szerettem, amikor símogat. Gyengéden cirógatott, amit nagyon díjaztam. Lassan közelítettem a csúcshoz, inkább nyújtottam a dolgot, ahogy David is. Elhúzódtam, odahajoltam a füléhez és belesuttogtam.
- Szeretlek. - Lejjebb mentem a nyakához, megcsókoltam és ismét erőteljesen szívogatni kezdtem. Felmordult, a csípője előre mozdult, ezzel ösztönözve engem gyorsabb mozgásra. Elvigyorodtam és gyorsabb tempóra váltottam. Felmordult, egyikőnknek sem kellett már sok a csúcshoz, ezért kicsivel még gyorsabban kezdtem mozogni. Még hangosabban morgott, a kezei ökölbe szorultak, szorosan összezárta a szemeit, mostmár tényleg rettentő közel volt, akárcsak én. Kicsivel még vadabb lettem. Hangosan felmorgott, aminek nyilván való oka volt: elérte a csúcsot. Mosolyogva néztem. Nagyon hangosan morgott, belekapaszkodott a szikla szélébe - már amennyi maradt - morgott, remegett, szemeit lehunyta és letört a sziklából egy jókora darabot. Én még rendesen le voltam maradva tőle. Gyengéden símogatott, végigcsókolt a nyakamon és segített a mozgásban, hogy hamarabb beérjem. Pár mozdulat után utolértem. Nyögésemet szerelmem nyakába folytottam, de a barlang akusztikája miatt elég hangosra seóikeredett. Mosolyogva figyelt. Reszkettem, szorítottam Davidet, arcomat a nyakába temettem, az egész testem feszült, majd szép lassan ellazultam. Nyugtatóan símogatott és mosolygott rám. Hihetetlen volt, milyen könnyen lehiggadtam - habár a barlang levegője és Dave teste is kellemes hűvös volt, ami elég nagy segítséget jelentett. Nyugodtan feküdtem rajta, kishíján elszundítottam. David hátradöntötte a fejét és vigyorogva nézte a barlang mennyezetét. Eszembe jutott, hogy láttam a víz alatt egy medált, amikor beúsztunk. Lecsusszantam róla, visszavettem a fürdőruhámat, és leúsztam a kis kacatért. Felvettem, és felúsztam. Kimásztam a párkányra és megmutattam Davenek.
- Nézd csak. - Elismerően hümmögött.
- Nagyon szép. - Mosolygott. Hosszasan nézegette a nyakláncot, én meg figyeltem őt. Méregette a nyakláncot, majd rám pillantott, vissza az ékszerre és újra rám. Szemei tágra nyíltak, amit nem teljesen értettem.
- Mi a baj? - Aggódtam, hogy valami rosszat tettem. Megrázta a fejét és hitetlenkedve nézett rám.
- Semmi, csak... pont olyan vagy, mint a nyaklánc egykori tulajdonosa. - Végigsimított az ékszeren, ami mostmár tulajdonképpen az enyém volt.
- Ki volt az? - Kérdeztem kíváncsian. Összeszűkültek a szemei és elmondta.
- Corinnanak hívták. Egy volt azon kevés vámpírnők közül, akiknek az egész világra kiterjedő hatalmuk volt. - Még kíváncsibb lettem erre a Corinnára.
- Mesélsz még róla? Él még? - Tettem fel a legfontosabb kérdést, mire komoran megrázta a fejét.
- Már nagyon régen megölték. - Sötét tekintete azt súgta, ne kérdezősködjek, de egyvalamit még tudnom kellett.
- Ennyire utáltad? - Ártatlan kérdést tettem fel, de féltem, hogy begurul. Szerencsére ilyen nem történt, csak keserűen felnevetett.
- Gonosz nő volt. Mindenkit csak kihasznált. Visszaélt a hatalmával... - Kihallottam a hangjából a gyűlöletet, ezért nem kérdeztem többet róla, hanem feltettem a nyakláncot.
- Hogy áll? - Mosolyogtam.
- Gyönyörű vagy. - Mosolygott rám.
- Menjünk vissza. - Azzal beleugrottam a vízbe és kiúsztam a barlangból. Nem volt kedvem kimenni, pedig lassan már ment le a Nap. Dave intett nekem, hogy mennünk kellene kifele. - Nem megyeek! - Nevettem és nem voltam hajlandó kimenni a vízből. Vigyorogva odaúszott hozzám, felkapott és kifelé kezdett sétálni velem a vízből.
- Neee!! - Nevettem. - Tegyél leee!! - Sikítoztam, de ő nem szándékozott lerakni.
- Dehogy teszlek! - Nevetett.
- Naaa!! - Vicces volt, hogy megint cipeltetem magam. Kiértünk a parta és végre-valahára óvatosan a saját lábaimra állított. Amint talajt éreztem a lámab alatt, kilőttem, vissza a vízbe és beúsztam a tó közepébe. Bosszúsan felsóhajtott, majd utánam jött, az arcán gonosz vigyorral.
- Na várj csak! Ha elkaplak... - Ennek eléggé fenyegetés szaga volt, de nem érdekellt.
- Ajjaj... - Nevettem. Megállt két méterre tőlem és lebukott a víz alá. Lassan hátráltam és a vizet kémleltem. Sehol nem volt, nekem meg eszembe jutott, ami akkor történt, amikor farkas alakban Rach családjával mentünk fürödni és elsírtam magam. - Dave... Ne... Ne csináld, kérlek! - Könyörögtem. Azonnel feljött a víz alól, hozzám úszott és átölelt.
- Jaj, Ariel, ne haragudj... soha többet nem csinálok ilyet, megígérem... - Nem akartam, hogy bűntudata legyen, ezért megnyugtattam.
- Se... Semmi baj, nem a te hibád ami akkor történt. - Próbáltam mondani sírás közben. Nyugtatni kezdett.
- Ssss... semmi baj. - Mosolygott. - Szeretnéd elmondani, mi történt? - Bólintottam.
- Amikor farkas alakban Rachael családjával mentünk fürödni... Nos... Egy vámpír majdnem vízbe folytott, mert nem engedett fel a víz felszínére. Kishíján megfulladtam, de szerencsére Rach el tudta terelni a figyelmét elég időre, így megmenekültem és meg tudtam utána ölni kint a parton. - Hozzásímultam, nem volt valami szívderítő emlék. Megcirógatta az arcomat és magához húzott.
- Szegénykém...
- Nem tartozik a kedvenc emlékeim közé. - Megsímogatta a hátamat.
- Hát azt gondolom...
- Huuh... Hideg van. - Bújtam hozzá, mire átkarolt.
- Igen... Gyere, menjünk vissza. - Mosolygott rám.
- Oké. - Készségesen velementem. - Tábortűz? - Vigyorogtam rá. Ő is elvigyorodott.
- Oké!
- Akkoor... Te mész és hozol kaját, én addig rendezem a tüzet. Ja, és légyszi hozd el az öngyújtómat. Egy szép fekete, olyan arany mintával. - Mosolyogtam. Bólintott és elfutott a ház felé, én meg átváltoztam, ástam egy gödröt és abba hordtam mindenféle száraz levelet és gallyacskát, rá meg nagyobb ágakat.
Mikor elkészültem, visszaváltoztam, bementem a sátorba és átöltöztem normális ruhába. Utána már csak Davidet vártam. Nem kellett sok idő, hogy visszaérjen. A kedvenc ruhámat vettem fel. Felvettem egy botot, elővettem a bicskámat és könnyedén kihegyeztem vele az ágat. Dave mosolyogva figyelte az ügyködésemet. Sham és Rach is megjelent.
- Hogy tudtam, hogy elhozod! - Nevetett a bátyám.
- Enélkül egy lépést nem teszek! - Tettem be a felsőm egyik zsebébe a bicskámat. Nagyon szerettem, mert jó éles volt és minden volt rajta. Rachael csak mosolygott, a fiúk viszont nevettek. Odafordultam a szerelmemhez. - Hoztál mindent? - Mosolyogtam. Mosolyogva elővette a háta mögül a táskát és átnyújtotta nekem. Leellenőriztem, hogy minden megvan-e. Hozott mindent. - Szuper vagy. - Pusziltam meg. - Öngyújtó? - Erre Sham elfehéredett és kiakadt.
- Micsoda?! Hugi!! Milyen öngyújtó?! - Ja, persze. Ő nem tudott róla. Dave szó nélkül elővette a zsebéból az öngyújtómat és átadta. Rachael megforgatta a szemeit Shamino balhéján.
- Ez az öngyújtó! - Mutattam meg neki. Sham és David egymást méregették, én meg szépen meggyújtottam a tüzet. Rach nagyokat pislogott, a fiúk meg végre elengedték egymás tekintetét. Dave rámmosolygott, én viszont csak a tűzbe bámultam. Figyeltem, ahogy a lángok táncoltak, blemarnak a száraz fába. A medálomon a rubin gyönyörűen csillogott.
- Álmos vagy? - Kérdzete Sham Rachaeltől, aki hevesen megrázta a fejét.
- Nem, nem vagyok. - Halványan mosolygott, a bátyám meg visszamosolygott rá. Néztem a tüzet, ami kezdett hívogatni, ezért kinyújtottam felé a kezemet.
- Ariel? Minden rendben? - Hallottam Dave hangját valahonnan messziről. Végre elértem a kezemmel a lángokat. Hagytam, hogy símogatsák, nem rántottam el. Letérdeltem egész közel a tűzhöz. Néztem, ahogy világít, ahogy a lángok vidáman táncolnak. Hirtelen valaki elrántott onnan és a jó meleg burokbl kiszakadtam a valóságba. Megráztam a fejemet és szétnéztem. Hirtelen rettentően megfájdult a kezem.
- Aúú... - Ránéztem és megláttam, hogy teljesen össze van égetve. Dave hűvös tenyerei közé vette összeégetett tenyeremet és finoman végigsimított rajta.
- Ariel, mi a fene ütött beléd? - Kérdezte hisztérikusan nevetve.
- Au... Nem tudom... - Könnyeztem, egyrészt az égés okozta fájdalomtól, másrészt meg attól, hogy Dave haragszik rám. Megpuszilta a homlokomat és gyengéden átölelt.
- Semmi baj... - Összerándult az arcom és kitartottam oldalra a kezemet, hogy ne érjen hozzá, mert fáj. Azonnal elhúzódott. - Gyere, visszamegyünk a házba és szépen bekötözzük.
- De... - Akartam tiltakozni, de belém folytotta a szót.
- Niincs de! - Megragadta az ép kezemet és lassan húzni kezdett a ház felé. - Utána rögtön visszajövünk, ne aggódj. - Mosolygott. Hagytam magam elvontatni.
- Oké... - Grimaszoltam.
Amint hazaértünk, megnyitotta a hideg vizet és rámparancsolt, hogy tegyem alá az égett kezemet.
- Én ugyan nem! Az hideg! - Bizalmatlanul méregettem a csapból folyó hideg vizet. Határozottan nézett rám.
- Muszály, Ariel! Na, gyerünk. - Nyöszörögve magamhoz szorítottam a kezemet, már amennyire tudtam. Felsóhajtott és könyörgő szemekkel nézett rám. - Ariel, kérlek!
- De fájni fog! - Féltem tőle, hogy a víz csípni fogja.
- Nem fog. - Halványan rámmosolygott, én meg nagyon-nagyon óvatosan a víz alá nyújtottam a kezemet.
- Uhh... Jó hideg... - Jólesett nagyon. Dave levette az elsősegélydobozt a polc tetejétől, amiben minden volt, mivel már elég jól ismertük egymást a ládával. Figyeltem, ahogy pakolászik, majd elzártam a csapot. Kiszedte belőle a gézlapokat meg a fáslit. Bizalmatlanul méregettem a törölközőt, nem volt bátorságom megtörölni a kezemet, pedig kellett volna. David megoldotta a problémát, felkapta és alig érintve a kezemet, leitatgatta róla a vizet, én meg reméltem, hogy kibírom visítozás nélkül. Mikor viszonylag száraz volt, rátett egy gézlapot a tenyeremre és óvatosan bekötözte a fáslival.
- Köszi. - Mosolyogtam rá.
- Nincs mit. - Mosolygott vissza. - Gyere, menjünk. - Mikor visszaértünk a táborhelyre, Sham és Rach legnagyobb meglepetésemre már aludt. Dave bemászott a sátrunkba, én meg követtem, behúztam a cipzárat és fél kézzel valahogy átöltöztem - illetve próbáltam, de ebből nagyrészt ügyetlenkedés lett.
- Jááj! - Eldőltem, miközben próbáltam átöltözni. Kuncogott.
- Na jó, nem bírom ezt tovább nézni. Gyere, segítek.
- Igen, az jó lesz. - Sikeresen összegabalyintottam magamon a ruhát, így az egyik kezem föntragadt. Nevetve elém lépett és segített átöltözni. Amint kész voltunk, Dave ledőlt a matracra. Melléfeküdtem és megvártam, amíg elalszik. Elég hamar elszundított, és mivel én még nem voltam álmos, ezért kimentem, behúztam a cipzárt, átváltoztam és elmentem sétálni. Halk nyüszítést hallottam az egyik bokorból, amire felkaptam a fejemet. A halk hangocska szüntelenül panaszkodott, ezért odamentem. Egy kis farkaskölyök lapult a bokorban. Bátorítóan rámordultam, hívogattam. Bizonytalanul feltápászkodott és odajött hozzám. Megszaglászott, mosolyogva figyeltem és megnyalogattam, jelezve, hogy nem kell félnie. Egy darabig nézett, majd hozzámbújt. Lefeküdtem mellé és megnyalogattam, mintha csak a saját kölyköm lenne.
"Gyere velem." Hívtam. Arra gondoltam, hogy Daviddel együtt felnevelnénk. Engedelmesen jött utánam. Elmosolyodtam, tudtam, hogy nem bírná az utat, ezért felvettem a fogaim közé és visszafutottam vele a táborhelyünkhöz. Kíváncsian szétnézett, én meg megcirógattam az orrommal, mintha a kölyköm lenne. Magamra ismertem benne. Ennek a kicsinek is megölték a szüleit. Nagy szemeket meresztett rám, én meg rámosolyogtam és megnyalogattam. Halkan morgott és hozzámbújt. Cirógattam, nyalogattam, mintha tényleg a sajátom lenne. A kicsi a hátára feküdt és dorombolás szerűen morgott. Megböktem az orrommal a pocakját. Nagyon figyelt engem. Valahogy fellökdöstem a cipzárt és felébresztettem Davidet. Ásítozva felült és kómás fejjel körülnézett. Megnyalogattam az arcát, hogy ébredjen már fel. Rámmosolygott.
- Mi történt, Ariel? Miért vagy farkasalakban? - Kérdezte, mire behívtam a sátorba a kisfarkast. A kicsikém lehajtott fejjel, óvatosan betipegett, mindent körbeszaglászott, de Davidet kerülte, kicsit tartott tőle. Szerelmem tátott szájjal nézte az apróságot, én pedig szeretetteljesen figyeltem. Dave elmosolyodott, megsimogatta. Picuri először csak tűrte, majd Dave keze alá símult. Visszaváltoztam emberré.
- Találtam. A szüleit megölték.
- Nagyon aranyos... - Mosolyogva símogatta az apróságot.
- Akkor... Felnevelnéd velem? - Elvörösödve félrenéz. Szélesen elvigyorodott.
- Ez csak természetes. - Felvette a kisfarkast és óvatosan símogatta. Álmosan mosolyogtam és laposakat pislogtam. Véletlen ránehezedtem az égett kezemre.
- Aúúcs! - Azonnal fel is kaptam.
- Mostmár aludjunk... - Ásított.
- Ühüm, jó ötlet. - Lefeküdtem én is. Dave pillanatokon belül aludt is. Magunk közé fektettem a kicsit és én is elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése