- Auh... Jaj... - Megkapaszkodott a falban, mielőtt még elkenődött volna a padlón.
- Jó reggelt, Shamino! - Fuvoláztam. Erre csészealjnyi szemekkel meredt rám. - No, mi baj? - Nevettem.
- Ariel? - Pislogott kettőt. - Te vagy az?
- Nem, ez csak egy álom! Ne éld bele magadat, mert mindjárt felébredsz, és ez az egész köddé válik! - Intettem körbe. Imádtam ugratni, főleg reggel.
- Jaj, ne már! Nem reggelizhetek? - A hangja rekedtes volt, mint ébredés után mindig. Ezen most is jót derültem, majd odatáncoltam hozzá, és megöleltem, majd elhúzódtam, hogy lássam a képét.
- Hugi? - Az arcán döbbent felismerés suhant át. - Te kis...!
- Méregzsák, bátyus! Méregzsák! - Nevettem. Rám mordult.
- Nem vicces! Így átvágni a bátyádat! - Morgolódott.
- Jaj, Sham, ne csináld már! - Megpusziltam, hogy ne haragudjon rám.
- Jesszus, húgom! Mióta vagy ennyire hideg?! Brrr! - Dörzsölte meg az arcát, ahol hozzáértem. - És holt sápadt vagy! Baj van?! - Tisztán kihallottam az aggódást a hangjából.
- Nem. Jól vagyok. - Nagy szemekkel meredtem rá.
- Huh. Szo... Szólok apunak! - Ijedten hátrált, mintha legalább is attól félne, hogy megharapom. - APU!!! - Apa döngő léptekkel rohant le hozzánk.
- Mi a baj?! - Kérdezte halálsápadtan, de mikor meglátott engem, amint ott állok, és a szemében felcsillant a megértés. - Ja. Értem. - Elmosolyodott. - Most már igazán hold-gyermek vagy! Sápadt vagy, hideg és gyönyörű. A Hold varázslatát hordozod magadban. A jelenléted megnyugtatja az embereket, és más lényeket. - Érdeklődve hallgattam.
- Szupi! - Mondtam utána. - Szóval olyanok vagyunk, mint a telihold?
- Pontosan! A éj varázslatos lénye vagy. - Megölelt. Éreztem, hogy ő is olyan ideg, mint én. - És ha nem változok át, akkor ez megszűnik?
- Igen. - Felelte kissé meglepetten.
- Akkor miért vagy fehér és hideg? - Néztem rá meglepetten.
- Na, ne! Ilyen nincs!!! HOPE RAY!!! - Ordított fel anyunak, aki pár pillanattal később meg is jelent az ajtóban.
- Mi a baj?! - Szemei kitágultak a rémülettől.
- Egy pióca van a közelben! - Morogta.
- Na, ne! A nő párja lehet? - Kérdezte elgondolkodva.
- Lehetséges. Sőt, több mint valószínű. De mikorra érhet ide? - Ekkor megint felvillant előttem egy kép: egy óra múlva egy krétafehér bőrű, égővörös szemű férfi támad ránk.
- Oh... - Halott sápadtan néztem a bátyámra. - Egy óránk van, és itt lesz.
- Ezt honnan veszed? - Apa mennydörgő hangja megijesztett.
- Láttam. - Nyöszörögtem.
- Mit, kicsim? - Anyu selymes hangja megnyugtatott.
- Azt, hogy egy óra múlva egy krétafehér, vörös szemű férfi támad ránk. - Felelte helyettem Sham.
- És... ezt te is láttad? - Apu rekedtes hangja meglepetten csengett.
- A gondolataiban igen. - Shamino ezt úgy mondta, mint valami magától értetődő dolgot.
- Te olvasol a húgod gondolataiban? - Apukánkban kezdett felmenni a pumpa.
- Nem csak az övében. Mindenkiében. - A szüleink döbbenten néztek rá.
- Ugye milyen idegesítő, ha a tudtunk nélkül kihallgatják a gondolatainkat? - Kérdeztem nevetve. Erre csak két dühös szem párt kaptam, mire gyorsan behúztam a nyakam, és inkább csöndben maradtam. - Most mi legyen?
- Megöljük a vámpírt. Széttépjük, és elégetjük. - Mondta apa határozott hangon. Ez az egyetlen módja, hogy biztonságban legyetek. - Felénk nézett. Az arcán aggodalom tükröződött.
- Hogy-hogy biztonságban? - Kérdeztem érdeklődve, de ugyanakkor valami tompa borzongás is végigfutott a gerincemen. Valahogy rossz előérzetem volt apu hangsúlyától.
- HA igazad lesz, akkor meglátjátok. - Jelentőség teljesen megnyomta a "ha" szót.
- Rendben... - Nagyon féltem, hogy igazam lesz.
Egy óra múlva megváltozott minden. Anyuék, hogy oldják a feszült hangulatot, csipszet hoztak. Pizzásat, a kedvencünket. Ezt még én is szerettem, bár nem voltam oda az erős ízekért, nem úgy, mint Sham. Ő odáig volt az erőteljes illatokért, ízekért, színekért, meg minden ilyesmi. Igazi vezető volt, csak én útáltam, amikor parancsolgatott. Egyszerűen ki nem állhattam olyankor. És ezt nyíltan ki is fejtettem. Amikor nagyon felhúzott, mindig eléggé kiosztottam. Volt amikor olyanokat vágtunk egymás fejéhez, amit később rendesen megbántunk, de egyikőnk sem vette magára az ilyen veszekedésekben elhangzottakat. Most azonban teljes összhangban rettegtünk. Hirtelen csend lett az erdőben. Még a madarak is abahagyták a csicsergést.
Mikor kinéztem az ablakon, úgy éreztem, leáll bennem az ütő és megfagy a vérem. A fehér férfi pont engem nézett. Vörös szemei belém folytották levegőt. Amikor elmosolyodott, éreztem, amint a vér kifut az arcomból, és halott sápadt leszek. A szüleim és a bátyám védelmezően elém álltak. Csak ekkor értettem meg: ez a vámpír engem akar!
Apu mozdult először. Nekifutott, felugrott, és mire földet ért, már akkora volt, mint egy jól megtermett grizzly. Fekete bundája ijesztő látványt nyújtott. Anyu követte a példáját. Az ő krémszínű szőre már lágyabb hatást keltett. Egymás után kirohantak az ajtón, és nekiugrottak a férfinak. Az egy karmozdulattal kivédte a támadásukat. A szüleink nem adták fel. Pillanatok alatt újból talpon voltak, és nekirontottak a szörnyetegnek. Sham remegni kezdett mellettem, majd szó szerint szétrobbant. A sötétbarna farkastól, amivé alakult, érdekes módon, cseppet sem féltem. Sőt. Megbíztam benne.
Amikor már látsott, hogy a csatát nem mi fogjuk megnyerni, apu mondthatott valamit Shamnek, mert hirtelen ott termett előttem, és lehajolt, majd intett, hogy üljek fel. Érdekes volt, amikor felemelkedett. Olyan volt, mintha egyenesen a felhők fölé emelt volna. Kénytelen voltam megkapaszkodni a nyakát borító vastag bundában, különben lefordultam volna róla. Kézzel-lábbal kapaszkodtam, amikor elindultunk. Először csak lassan, óvatosan, hátra villogva ment, majd egyre gyorsabban, és gyorsabban, végül már eszeveszett tempóban futottunk.
Egyre gondoltunk: El, el, el! Mindegy hova, csak el innen! Minél messzebbre, annál jobb!
Sziia!
VálaszTörlésNagyon jó a történet!
Már várom a folytatást!
Puszi