/David/

A kórházban, mikor ellátták Arielt, az orvos odalépett hozzám.
- Tud róla, hogy a barátnője terhes? - Halványan elmosolyodtam. Miért ne tudnám?
- Igen, tudok róla.
- Ha gondolja, megszakíthatjuk a terhességet. - Ajánlotta fel. Nagy szemeket meresztettem, majd hevesen megráztam a fejem.
- Nem, nem szükséges! - Helytelenítően mormogott.
- Biztos? A kislány is vállalja a babát? Mert az ő korában ez nagyon veszélyes. - Közölte, mire magabiztosan bólintottam.
- Igen, ő is vállalja. - Hisz miért ne tenné?
- Akkor, ha gondolja, bemehet hozzá. Felébredt, az állapota stabil. - Adta meg az engedélyt. Megköszöntem, felpattantam és bementem Arielhez.

*kis idő múlva*
Mikor Ariel elaludt, tovább cirógattam a homlokát, majd felhívtam Shaminot, hogy vázoljam neki a helyzetet. Türelmetlenül vártam, hogy felvegye, kicsit ideges voltam.
- Igen? - Szólt bele végre, mikor már ötödszörre csörgött ki.
- Szia, Sham. David vagyok. - Feszült volt a hangom, de nem tehettem róla. - Az a helyzet, hogy... mi holnap reggel hazautazunk. Ariel nincs jól, és jobb lenne otthon a babának is. Ti most otthon vagytok, ugye? - Nagyon türelmetlen voltam.
- Nem. Veronában vagyunk, de ha gondoljátok, hazamehetünk. - Az ő hangja is aggódó lett. Megkönnyebbülten felsóhajtottam.
- Az nagyon jó lenne. Mikor indultok? - Hallottam, amint megbeszéli a dolgot Rachaellel is. Máskor nem zavart volna, de most ingerülten, türelmetlenül doboltam a lábammal a padlón. Elfogyott az alig létező türelmem és hangosan beleszóltam a telefonba. - Sham?!

*a folyosón*
Elkaptam a dokit, hogy megtudjam, amire Ariel annyira kíváncsi.
- Elnézést, doktor úr. Meg tudná mondani, hogy mikor engedik haza Arielt? ­- Reméltem, hogy nem tesz semmi hülyeséget, amíg nem vagyok ott.
- Ha minden rendben van, akkor már ma. De ugye tudja, hogy veszélyeztetett terhes? - Figyelmeztetett. Kifújtam a levegőt és bólintottam.
- Igen, tudom.
- Még mindig elvetetheti. Még nem túl nagy a magzat, el lehet távolítani. De ha nem, akkor a barátnője életével játszik. - Tudtam, és aggódtam is Arielért. Lehunytam a szememet, és közöltem az orvossal:
- Megtartjuk a babát.
- Ahogy gondolja. Sok szerencsét. Arielnek meg... Könnyű halált. - Ez övön aluli volt. Nagyon dühös voltam rá, de eldöntöttem, hogy nem foglalkozok vele.