Miközben futottam a ház felé, csalódott voltam és szomorú, de ezek az érzések hamar átcsaptak dühbe. Valakit hibáztatni akartam, úgy éreztem, valakire rá kell fognom ezt az egészet. Rohamosan közeledtem a ház felé, már csak másodpercek kérdése volt. Reméltem, Ariel nem megy el.
Mikor odaértem, megálltam a küszöbön és dühösen kifújtam a levegőt. Arra gondoltam, hogy mindez most nem lenne, ha Rachael nem viselkedett volna úgy.
Dühösen berontottam és útálkozva méregettem őket. Rachael lesütötte a szemét és suttogott.
- Oh... szia. - Próbált kedvesen mosolyogni, ami még jobban felhúzott. Halkan felmordultam.
- Szia. Szia. Ennyit tudsz mondani, mikor Ariel miattad nem akar hazajönni?! SZIA?! Hát, heló neked is!! - Ordibáltam, iszonyat dühös voltam rá, és arra gondoltam, hogy Sham se jobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése